A határon túli magyar irodalmak mindegyikében és valamennyi korszakában volt és van egy-egy európai perspektívájú, igen jelentős elméleti fölkészültségű esztéta, kritikus, aki szinte "odaáldozza magát" és egész munkásságát az adott régió és korszak irodalmának, hogy fölpártolhassa, népszerűsíthesse. Ilyen volt például az 1960-as és 70-es években Felvidéken Fábry Zoltán, vagy a '80-as évtizedben Zalabai Zsigmond, és ilyen irodalmár a mai erdélyi literatúrában Borcsa János. Folyóiratokban, heti- és napilapokban közölt inkább rövidebb, mint hosszabb kritikái, recenziói és kulturális publicisztikái egyfelől jól demonstrálják szerzőjük szemléletének széles horizontját, másfelől élénk figyelmét és odaadó szeretetét Erdély magyar irodalma és művelődése iránt. A kötet első fejezetébe sorolt írások zöme könyvismertetés, amelyek az ezredforduló utáni erdélyi líra és próza terméséből szemezgetnek. Bálint Tamás, Bogdán László, Fekete Vince, Ferencz Imre, Kenéz Ferenc, László Noémi, Lövétei Lázár László, Markó Béla verses könyveit, Kántor Lajos, Lőrincz György, Molnár Vilmos, Muszka Sándor, Zsidó Ferenc prózaköteteit mutatja be, éspedig rövid, lényegre törő, de tárgyszerű, szövegelemzéseket sem nélkülöző kritikákat nyújtva. A második részben három átfogóbb témájú, elméleti, illetve történeti jellegű tanulmány olvasható, éspedig a haza és a magyarság fogalmának az erdélyi magyar költészetben való tükröződéséről (Mi legyen, ki a költő?), hosszabb analízist közöl Tompa Andrea Fejtől s lábtól (201309250) című regényéről (Korszerűen - egy színlelt régi nyelven), valamint egy áttekintő igényű dolgozatot napjaink erdélyi kritikairodalmáról (Legyen kritika közöttünk!). Az írások harmadik csoportját a közéleti tárgyú, rövidebb terjedelmű publicisztikák, jegyzetek alkotják, amelyek plasztikusan szemléltetik szerzőjük éleslátásának, megfigyelő képességének, nyelvi igényességének jegyeit. Jegyzeteiben olyan művelődéstörténeti és kulturális kérdéseket érint, mint a provincializmus (Mérték) vagy a diktatúrának való emberi kiszolgáltatottság irodalmi vetülete (Dobozolni jó?). Fölidézi két elfeledett háromszéki költő, Cserey János és Kováts Tamás alakját (Irodalmi ritkaságok a múltból), Kölcsey Ferenc szellemi-erkölcsi hagyományát (Négy szócska), ébreszti a 19. század költőóriásainak - Vörösmarty, Arany és Petőfi - szellemét, és az erdélyi magyar irodalom közelebbi múltjából megidézi Olosz Lajos, Tamási Áron, Páskándi Géza, Veress Zoltán, Magyari Lajos, Király László, Farkas Árpád és Cs. Gyímesi Éva feledhetetlen személyiségét és kivált művük mának szóló tanulságait. Borcsa János kritikáinak, esszéinek és jegyzeteinek kötete az erdélyi magyar irodalom mába érő múltjának és jelen állapotának izgalmas kaleidoszkópja, sajátos - részletkérdésekre is kitérő - tükre. Annak bizonyítása, milyen sokszínű, változatos szellemiségű, milyen gazdag formavilágú megfontolás és ízlés érvényesül az erdélyi irodalomban, s hogy mindezt miként lehet igényesen népszerűsíteni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"