Csongor Andrea verseinek képei két véglet között oszcillálnak: a létezés apró, látszólag jelentéktelen momentumai, valamint a nagy sorskérdések között. Egyszer a szülői szeretet és a gyermeki ragaszkodás érzéseit egy becsomagolt szelet sütemény képében rajzolja meg (Apám ízes üzenetei), másszor az élet forgandóságát, kiszámíthatatlanságát a sötét univerzum képével szemlélteti (Cigánykerék). Különös érzéke van ahhoz, hogy apró tárgyakban, mellékes mozzanatokban mutasson föl meghatározóan fontos életjelenségeket, emlékeket, gondolatokat: az ágyrugó nyikorgása idézi föl a régi szerelem emlékét (Ágyrugó), vagy épp nyelvtani fogalmakkal fejezi ki érzelmi állapotát, vágyakozását és hiányérzetét (Az IGE ragozása).