„Születésünknek van-e valami szelídebb előzménye, ami hasonlítana a szerelemre?” – kérdezi az életmű sorozatot indító regény narrátora, aki gyerekkorától igyekezett „a szerelemhez társult félelmetes erőnek ellenszegülni”. Testvérbátyja tizenhárom évesen ritka betegség (gyerekkori elöregedés, progéria) áldozata: aggastyánként hal meg, miközben rövid életideje (13 év) alatt az élet minden fázisán átmegy, a félelmetesen „nagy szerelmet” is beleértve. Szávai Géza huszonnégy évesen, a Ceausescu diktatúra őrjöngései közepette írta meg ezt az egészen különös történetet, amelyet közreadni – akkor – reménytelennek tűnt. Az ötven éve született pályakezdő mű a szerző regényvilágának (az idő múlásával:) egyre beszédesebb „nyitánya”. Szávai Géza 1950-ben született a székelyföldi Küsmődön. A nyolcvanas évek végétől Budapesten él. Regényei összefüggő „világregény-rendszerben” állítják elénk zaklatott évtizedeink-évszázadaink emberi történéseit. Az Aletta bárkája, Székely Jeruzsálem, Múlt évezred Marienbadban, Csodálatos országokba hoztalak és a többi, közismert regény mellé a most induló életmű sorozat a hatalmas epikai vállalkozás teljességét (eddig nem publikált műveket is) az olvasó elé tárja.