Harriet Beecher-Stowe (1812-1896) észak-amerikai írónő életútja, egyszerű, nemes jelleme regénybeillő. Sokgyermekes, szegény lelkészcsalád lánya. Édesanyját korán elveszti, nővére a kemény, határozott egyéniségű Catherine neveli. Hartfordban tanul és ott kezd el tanítani tizenöt éves korában. Első "irodalmi" munkája, 1833-ból egy tanítványainak készült földrajzkönyv. Cincinattiben már az irodalmi klub tevékeny tagja. Itt aratja első sikereit, egyik elbeszélésével pedig megnyeri a Western Monthly Magazine pályadíját. Huszonöt évesen hozzámegy egy özvegy lelkészhez. Szűkösen élnek, mert évről évre gyarapszik a család egy-egy újabb kis Stowe-val. A sok munka és gond mellett kevés ideje marad írásra, csak a pénzszűke viszi rá. Gyerekkorától kezdve egyre nagyobb részvéttel és felháborodással nézi a rabszolgasorban élő feketék szenvedését, a déli ültetvényesek kegyetlenkedéseit. Az Észak és Dél közötti politikai ellentétek kiéleződése arra készteti, hogy felemelje szavát a rabszolgák felszabadításáért. Így születik meg 1852-ben - később egész Amerikát megváltoztató - regénye, a Tamás bátya kunyhója. Hamar nagy sikert arató könyvével a békét és a szeretetet akarja hirdetni, és nem gondol arra, hogy egy közeli vérontás egyik elindítója lesz. Átéli a polgárháborút, s az azt követő éveket, élete végéig friss szellemű marad, fáradhatatlanul dogozik. A romantikus életút megfogalmazása, Kertész Erzsébet tollából szintén romantikus. Naplószerűen, a hetvenegy éves írónővel folytatott újságírói beszélgetésekből ismerjük meg a szereplőt és az akkori eseményeket, de azon újságírónő, Harriet Willard reakcióit is, aki a regény megjelenése napján, 1852. március 20-án született. Az eredetileg 1967-ben megjelent életrajzi regény negyvenhat évvel később olvasható most ismét nyomtatásban. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"