Itt valami olyan mértékben hiányzik a radikalizmus, ami így, „önkéntesen”, még a magyar hagyományokban is szokatlan. Fiatal esztétikai neokonzervativizmus? Nem tudom. A világban érzelmekkel élő ember természetes radikalizmusának a hiánya az, amit nem értek. Se hús, se hal, szenvedélytelen magatartás, ilyen tömegesen – ilyesmivel még nem találkoztam. […] Ez azért érdekes, mert azért ez a szakma nehéz: hónapokig kell csinálni egy filmet, embereket kell meggyőzni róla, erőszakosnak kell lenni, néha parancsolni kell, dönteni folyton és a többi. Nehéz döntésekről és komoly pénzekről van szó munka közben. Ezt pedig tétova emberek nem tudják megoldani. Akkor mégis miért olyan óvatosak a filmben? […] Végezetül: ennek az egésznek komoly problémája, hogy olyan filmeket kaptunk most, amelyeknek mind-mind sztorija van, eleje van, közepe meg vége – mégis az az érzésem, hogy az alkotóknak igazából nincsenek történeteik. Nincs az, amire azt mondhatom, „igen, ez az ő sztorijuk”. Ez nincs meg. (Grunwalsky Ferenc)