Szendi Gábor kötetének címe „különös anomáliát” foglal magába, ugyanis a boldogság és a szenvedés egybeesésére irányítja olvasói figyelmét. Holott a köztudatba beivódott vélekedés szerint ennek a két fogalomnak az együttes léte, összekapcsolása nem lehetséges. A mai fogyasztói társadalomban az emberek többsége úgy érzi, hogy a földi javak, az anyagiakban mérhető tárgyak birtoklása adja meg a boldogság forrását, ám ha a minden igényt kielégítő luxusvillák tulajdonosait megkérdeznénk, egyáltalán nem biztos, hogy a válaszuk az lenne, hogy boldognak érzik magukat, mert az efféle talmi csillogású örömök múlandóak, gyorsan elveszhetnek és semmivé válhatnak egy perc alatt. Az igazi boldogság ugyanis küzdelmek, belső vívódások, szenvedések árán születik meg, sokszor a remény és a kétségbeesés két pólusa között vergődve kristályosodik ki, hogy mi is az, ami az életben valójában fontos, és mi az, ami a boldogságot jelenti, vagy annak forrása lehet. Szendi Gábor szerint a boldogság magja mindenkiben el van vetve, ott él mindannyiunk lelkében, csak fel kell ismerni és meg kell tanulni élni vele. Olvasmányos, ám tudományos erényeket is felcsillantó munkájában a gyökerekig ás le, az agykutatás, az antropológia és a genetika eredményeit veszi számba, és ezekre támaszkodva bizonyítja be, hogy az igazi boldogság küldetésünk felismerésében rejlik. Ha képesek vagyunk megtalálni az utat, amely lehetőséget biztosít küldetésünk teljesítéséhez, egészen bizonyos, hogy megéljük majd a boldogság pillanatait, amelyet azonban nem lehet tartós állapotnak nevezni, hiszen mindig újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézni, hogy az értelmes szenvedés által újabb boldog pillanatokat élhessünk meg. Széles körben érdemes ajánlani a némi pszichológiai előképzettséget is igénylő munkát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"