A fiatal zenész és költő első kötetének darabjai leginkább dalszövegekre emlékeztetnek, szinte skandálásra csábító ütemhangsúlyos szerzemények. Sőt olykor mintha a versszervező gondolatot is fölülírná a ritmus, a rímelés, a szójáték, a nyelvi ötletesség, játékosság: „Vegyes a formatár, magas a korhatár. / Keres a kék tavunk, oda levágtatunk. / Tavon a víz az úr, kezem a mélybe nyúl. / Mire leér a nap, hideg a mély iszap” (Nyár). Ez a dallamos verselés voltaképp apró életképeket örökít meg: az andalgó vénlányok esti korzózását (Halott város), a földobott tízforintos fényes csillanását (A feldobott tízes), a magányos tűnődés perceit (Szamos partján).