A kötet szerkesztői – az író özvegye és Pálfy G. István – Csoóri Sándor prózai életművéből a magyar nemzet sorskérdéseivel szembesítő, azok fölött tűnődő írásait emelték ki. A kérdéskör drámaiságát, súlyát az író 1989-es keltezésű A nemzet mi vagyunk II. című esszéjének egyetlen rövid bekezdése pontosan érzékelteti: „Nézzünk csak rá a térképre: rögtön megértjük, mire gondolok. A mai alakjára összezsugorodott Magyarország elérte a csonkolhatóság alsó határát. Már egy porszem is elvehetetlen belőle. S nekünk – ha törik, ha szakad – ebben a körülnyirbált országban kell megújulnunk, amelyből egyelőre nem törhetünk ki semerre”. Csoóri az elvehetetlen porszemmel nem is a területi veszteséget jelzi, hanem a nemzeti szellem, a múlttudat, a kultúra, a hagyományok lehetséges fogyatkozásának, zsugorodásának tűrhetetlenségét. Az író a magyar gondolat folytonos ébrentartását tartotta egyik legfőbb feladatának és hivatásának, ezt szolgálta az e kötetébe beválogatott 11 írásával is. Az első rész (A készülődés emlékeiből) mindkét írása önéletrajzi ihletésű esszé, amelyekben Csoóri fölidézi szülőfaluja, Zámoly hajdani képét és újraéli pápai diákéveit (Diákévek harangzúgásában), illetve a maga személyiségfejlődéséről vall, amit így summáz: „Múltam és vonzalmaim szerint népi s nemzeti voltam, életformám szerint javíthatatlan urbánus” (Asztal). A második rész (A láthatatlan föltámasztása) Csoórinak a népi, nemzeti kultúráról szóló tanulmányai közül ad közre hármat: a magyar etnográfia és irodalomtudomány szempontjából reveláló hatású munkáját a népköltészet szürrealizmusáról (Tenger és diólevél), a népköltészet fogalmáról (Szántottam gyöpöt) és a balladákról szólót (Egykor elindul a tizenkét kőműves). A harmadik fejezet épp azt adja, amit a címe jelez (Sorskérdések), ennek hat esszéje egytől egyig a magyar nép múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozó gondolkodó alapműve, a sorskérdések tanulmányozásának kötelező irodalma. A magyar história háborús tapasztalatait, a két világégés nemzeti emlékezetben rögzült – nem mellesleg irodalmi vétetésű – emlékezetét idézi (A magyar apokalipszis). Azután itt olvasható Duray Miklós, a hajdani Csehszlovákia magyar kisebbségi jogvédője Amerikában, Püski Sándor által kiadott könyvéhez (Kutyaszorító, 1983) írt előszava (Kapaszkodás megmaradásért), amelyért Csoórinak (is) méltatlan meghurcoltatást kellett elszenvednie az akkori állampárti kultúrpolitikától. Bátor írásban vet számot a határon túli nemzetrészek ’80-as években tapasztalt sanyarú helyzetével (Eltemetetlen gondok a Duna-tájon). Igazán kritikus időszakban, a Ceauşescu-diktatúra rémuralma idején feszegeti a román-magyar együttélés kérdéseit, Trianon örökségét és a nyomasztó örökség enyhítésének lehetőségeit (Erkölcsi revíziót!). A Csoóri Sándor nemzeti múltról és kultúráról, magyar sorskérdésekről vallott nézeteit csaknem esszenciálisan visszaadó kötet külön értéke az író özvegyének, Balogh Júliának az írása (Vallomásféle), amelyben az íróval való kapcsolatának évtizedeiről, közös életükről vall megkapó őszinteséggel. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"