Virginia Hall Goillot (1906-1982) amerikai titkosügynök volt a második világháború idején. A British Special Operations Executive (Különleges Műveletek Parancsnoksága, SOE) és az Egyesült Államok Stratégiai Szolgáltatási Hivatalának (OSS) szolgálatában állt. Kódnevei: Marie Monin, Germaine, Diane, Marie of Lyon, Camille, Nicolas voltak. Főként Franciaországban tevékenykedett, ahol az elleállás munkáját segítette, irányította, számos partizánok által végrehajtott műveletet is megszervezett, felügyelt. A lyoni gestapó főnöke, Klaus Barbie, sohasem jött rá mi is Virginia valódi neve. A fiatal nő 1932-ben egy vadászaton véletlenül megsebesítette magát, ezért a bal lábát térdtől amputálni kellett, de ez soha nem akadályozta meg a munkájában, amelyet elkötelezett megszállottsággal végzett, annak ellenére, hogy időnként pokoli fizikai fájdalmai voltak. Megtanult műlábbal járni - a lyoni hóhér folyamatosan vadászott rá, de Virginia találékonyságának köszönhetően, mindig kicsúszott a kezei közül, aki ezek után ezt hangoztatta: Bármit megadnék, hogy kezembe kapjam azt a sánta kanadai szukát. A német invázió előtt egy nappal Virginia Párizsba ment, ahol gépkocsivezető lett a francia mentőszolgálatnál, a németek párizsi bevonulása után Angliába kellett menekülnie. Londonban a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységénél (SOE) kiképezték fegyverhasználatra. Hall ezután a második világháború egyik legkeresettebb kémje lett. Megbízói Franciaországba küldték, hogy híreket adjon a németek mozgásáról, valamint megszervezze a francia ellenállást. A New York Post riporterének álcázva ment Franciaországba, ahol novemberre már felállította a hálózatát, amely nagyon sikeres lett. Amikor a németek 1942 vége felé megszállták az úgynevezett Vichy Franciaországot is, Hall Spanyolországba menekült. A behavazott Pireneusokon keresztül gyalogolt át műlábával a biztonságosabb országba. Számos életveszélyes kalandban volt része, illegális határátlépése miatt elfogták, bebörtönözték, majd 1944-ben ismét Franciaországba ment, ahol, hogy ne ismerjék fel, öregasszonnyá maszkírozta magát, és rádiósként tovább dolgozott az elhárításnál. A háború után Hall még sokáig a CIA kötelékében végezte munkáját, míg 1966-ban nyugdíjba vonult. A jegyzetekkel, korabeli fekete-fehér fotókkal kiegészített munka egy olyan bátor nő életét meséli el, aki a férfiak uralta, háború dúlta világban végezte megszállott lelkiismeretességgel feladatát, ezzel örökre beírva nevét a történelembe. A hiteles és értékes életrajzi mű ajánlásra érdemes. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"