A néprajztudós, muzeológus, a szentendrei skanzen vezető munkatársa nyolcvanadik életévéhez közeledve összeállított egy kötetet, ami távolról sem hagyományos fölépítésű önéletrajz vagy emlékidéző memoár, hanem különböző időpontokban, különböző témákban keletkezett írásainak, jegyzeteinek, valamint szépírói kísérleteinek egymásutánja. A saját szemléletét úgy jellemzi, hogy minden életszakaszában figyelte környezetét, a természetit és az emberit egyaránt. Életútját három korszakra tagolja: a gyermekkorra, amely Balatonfelvidéken telt, ide kötődnek legrégebbi és talán legbensőségesebb emlékei. Felnőtt korában kitárult előtte a haza világa, közelről megismerte a pannon tájat.