Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
A József Attila-díjas költő tudottan vonzódik a bölcselethez, a filozófiához, a spiritualitáshoz; rendre mítoszokba és inspirációkba foglalt tudást bont ki nagy lélegzetű, gyakran eposzi méretű költeményeiben. Számos alkotása spirituális hagyományokra épülő poétikus konstrukció, amelyekben valamilyen jelentős, ám mélyebb összefüggést világít meg - e kötetében is ezt teszi. A könyvcím szavainak kezdőbetűi a DNS nevet adják ki, ugyanis Babics Imre ezúttal a szellem örökítőanyagáról versel, egy madáchi „látképet” nyújtó versfüzér formájában. Az ő szemléje azonban nem történelmi perspektívájú, hanem archaikus teremtéstörténeti képek, a jelenkor létezés rétegeinek palimpszesztjei és futurisztikus utópiák variációi egyszerre; a szellemi eredők, a civilizáció vektorainak egyfajta szemléje; egyszerre személyes vallomás és filozofikus tanköltemény, helyenként himnikus szárnyalású, máskor gondolatilag megkonstruált versfüzér vagy eposzrészlet. Már az első sor képe meghatározza a mű egészét: „Energiák, mint pontnyi nyalábban” – vagyis imponáló gondolati konstrukciók, művelődés- és szellemtörténeti utalások jelennek meg egy-egy nagysűrűségű poétikus képben. A kötet közel 250 négysoros strófája ugyan gondolatilag összefügg, mégis valamennyi külön-külön értelmezhető versegység, miközben a szerző végtelen távolságok között csapong: az univerzum égitestjeinek megfigyelésétől, a fénysebességtől a lélek rejtett zugaiig jut el, a kvazároktól az egysejtű parányokig, az anyag molekulájáig. Strófái az alkotó, teremtő szellemet épp úgy megidézik, mint a természettudományok megannyi részismeretét; fölrajzolja a tér és az idő koordinátáit és az ember megannyi létállapotát. Babics Imre univerzális látókörű és terjedelmes műveit a kritika ellentmondásosan fogadta; számosan (Szörényi László, Hegyi Zoltán Imre, Prágai Tamás, Búzás Huba) a 20. század végén föllépő költők egyik legjelentősebbjének tekintették, mások önkontrollját vesztett szerzőnek minősítették, műveit gátszaggató szövegfolyamoknak tekintve. Kétségtelen, az eposzi méretű, filozófiai, természettudományi, lélektani, bölcseleti akríbiával megalkotott verseskötet – amelynek szövegelrendezése, tipográfiája a DNS-spirál alakját idézi – intenzív olvasói közreműködést igényel, ugyanakkor sokféle értelmezésre ad lehetőséget. Voltaképp a tekintetben, miképp látja a költő a szellemi örökítőanyag jelenlétét a 21. század emberének gondolkodásában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Babics Imre (1961-)

Dérkristályok Növekvő Sóhajából

Borító ár
2 000 Ft
Aktuális online ár
1 600 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Babics Imre (1961-)
ISBN
9786156180469
Egyéb szerzőség
Cédrus Művészeti Alapítvány (közread.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2022
Méret
53 p. ; 23 cm
Kiadó
Cédrus Műv. Alapítvány
Cikkszám
3001075833
Alcím
saját részlet

Darabszám
Teljes leírás
A József Attila-díjas költő tudottan vonzódik a bölcselethez, a filozófiához, a spiritualitáshoz; rendre mítoszokba és inspirációkba foglalt tudást bont ki nagy lélegzetű, gyakran eposzi méretű költeményeiben. Számos alkotása spirituális hagyományokra épülő poétikus konstrukció, amelyekben valamilyen jelentős, ám mélyebb összefüggést világít meg - e kötetében is ezt teszi. A könyvcím szavainak kezdőbetűi a DNS nevet adják ki, ugyanis Babics Imre ezúttal a szellem örökítőanyagáról versel, egy madáchi „látképet” nyújtó versfüzér formájában. Az ő szemléje azonban nem történelmi perspektívájú, hanem archaikus teremtéstörténeti képek, a jelenkor létezés rétegeinek palimpszesztjei és futurisztikus utópiák variációi egyszerre; a szellemi eredők, a civilizáció vektorainak egyfajta szemléje; egyszerre személyes vallomás és filozofikus tanköltemény, helyenként himnikus szárnyalású, máskor gondolatilag megkonstruált versfüzér vagy eposzrészlet. Már az első sor képe meghatározza a mű egészét: „Energiák, mint pontnyi nyalábban” – vagyis imponáló gondolati konstrukciók, művelődés- és szellemtörténeti utalások jelennek meg egy-egy nagysűrűségű poétikus képben. A kötet közel 250 négysoros strófája ugyan gondolatilag összefügg, mégis valamennyi külön-külön értelmezhető versegység, miközben a szerző végtelen távolságok között csapong: az univerzum égitestjeinek megfigyelésétől, a fénysebességtől a lélek rejtett zugaiig jut el, a kvazároktól az egysejtű parányokig, az anyag molekulájáig. Strófái az alkotó, teremtő szellemet épp úgy megidézik, mint a természettudományok megannyi részismeretét; fölrajzolja a tér és az idő koordinátáit és az ember megannyi létállapotát. Babics Imre univerzális látókörű és terjedelmes műveit a kritika ellentmondásosan fogadta; számosan (Szörényi László, Hegyi Zoltán Imre, Prágai Tamás, Búzás Huba) a 20. század végén föllépő költők egyik legjelentősebbjének tekintették, mások önkontrollját vesztett szerzőnek minősítették, műveit gátszaggató szövegfolyamoknak tekintve. Kétségtelen, az eposzi méretű, filozófiai, természettudományi, lélektani, bölcseleti akríbiával megalkotott verseskötet – amelynek szövegelrendezése, tipográfiája a DNS-spirál alakját idézi – intenzív olvasói közreműködést igényel, ugyanakkor sokféle értelmezésre ad lehetőséget. Voltaképp a tekintetben, miképp látja a költő a szellemi örökítőanyag jelenlétét a 21. század emberének gondolkodásában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"