Első ízben még a rendszerváltozás előtt (Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1987.) jelent meg a neves szerző kötete, amelyben a Szent László-legenda freskó-ábrázolásainak sajátosságait vizsgálta, elemezte. A magyar szentek sorában előkelő helyen tisztelt királyunk legendája népszerű és közismert volt a középkor folyamán, a krónikák mellett számos költemény, festmény és gótikus freskó örökítette meg részleteit. Jankovics Marcell nyújt a legendáról elemzést. A Kárpát-medence különböző tájain fellelhető templomi freskók és egyéb ábrázolások vizsgálata közben a középkori mitikus-misztikus gondolkodás és az asztrológia számos érdekes kérdésére kitér, emellett pedig a keresztény világkép antik előzményeiről, a mitikus tér- és időképzetről, sőt a magyarság ősi hitvilágáról is szót ejt. Mindezek tükrében válik világossá az a mód, ahogy a freskók ábrázolásain az éves körforgás, a hét planéta és a Föld megszemélyesítésére hivatott szereplők megjelennek. Márpedig a legenda „kozmikus programja” mindegyik falképen – még a legeldugottabb falvak kis templomaiban is – pontosan ábrázolásra került. Érdemes megjegyezni, hogy amikor III. Béla 100 év múlva kezdeményezte a szentté avatását, s kérésére III. Celesztin pápa két bíborost küldött, hogy a László sírjánál történt csodákat felülvizsgálják, 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László napját a szokástól eltérően azóta sem halála – „égi születésnapja” – évfordulóján, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján tartjuk. Az igényes kivitelű, fekete-fehér képekkel és rajzokkal illusztrált kiadványt színes képek gyűjteménye, jegyzetek, forrás- és irodalomjegyzék zárja.