Teljes leírás
A kötet szerzője vallomásos bevezető soraiban arról ír, hogy „későn érő típusnak” tekinti magát, mivel harminckilenc éves korában, már programozó matematikusi diplomával a zsebében „talált rá” a pszichológiára, hogy az egyetemi szak elvégzése után a gyakorlatban kamatoztassa tudását. Ekkor ismerkedett meg a rendszerszemléletű családterápia módszerével, amelynek lényege, hogy az embert környezetével együtt vizsgálja és az egymásra ható interakciókat használja fel az adott probléma megoldásában.