"Torzító, vad tükröm által / háton úszva, sebes árral, / élethez kötve száz szállal / szembeszállok a Halállal" (Boszorkánytükör) – olvasható a Svájcban élő költőnő első kötetének címet adó versében. E rövid részlet azonnal rávilágít költészetének tartalmi és formai karakterére. A szerző alapvetően önéletrajzi ihletésű, alanyi fölfogású verseket ír, éspedig zenei hatású, lendületes ritmusú, rímekkel is hangsúlyosan muzikálissá tett darabokat. Mintha kalandosnak mondott életét az ábrázolás játékosságával tenné még érdekesebbé, stilisztikailag különössé: "Elgörbült / kulccsal / nyílik az / Éden / kapuja / előtt / leülök / szépen / s ott / ücsörögve / nyikorgó / széken / tövises útra / folyatva / vérem, / reménykedem" (Ad astra per asperas). A költészet hagyományos és mai témáira úgy tekint, mint egy kisgyermek: játéknak fogja föl, mintha a legreménytelenebb helyzetek, a legszomorúbb dolgok is arra szolgálnának, hogy A. Túri Zsuzsa rímeket faragjon róluk (A boldogság; Bérház; Lemondás; Balatoni emlék). A tollán valósággal megszépül a világ, még a csalódás érzése is szórakoztató darabokat csihol ki belőle (Fantom), a magány és a várakozás (Magányos út), az elgyöngülés (Kávézóban), a szomorú búcsú (Az utolsó találka) vagy édesanyja emléke (Anyám) is könnyű dalt hív elő játékos lelkéből. "Sárga nyárban, ezüst télben, / Napsütésben, jégverésben, / Hóviharban, fagyba zártan, / Úton voltam, mégis vártam" (Rövid) – ilyen és ehhez hasonló versek tanúsítják, hogy a könnyed verselés, a játékos szövegalakítás nem súlytalan gondolatoknak kölcsönöz alakot, mert a gondolat, az érzés csupán a forma, a versnyelv játékossága miatt tűnik föl könnyednek, pedig sokszor a megszenvedett élet, fajsúlyos tapasztalat rejtőzködik a pajkosan hullámzó sorok mélyén, a vidám rímek takarásában. Időnként a szerző szinte túlzásig fokozza a játékot, amely nyomán a vers olyan lesz, mint a nyelvtörő mondóka (Szakítás; Papírrepülő; Isten és Ember; Reklám). De az is előfordul, hogy szinte a verstéma paródiáját, kifordítását alkotja meg a kopasz és fogatlan postásfiú alakját megverselve (Status malus). Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet a szerző bemutatkozásán túl egyfajta sajátos – játékosságot, könnyedséget, a gondokat semmibe vevő vagy elleplező – világlátásra és költői modorra ad szemléletes példát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"