Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Miklós Róbert szerelemről, természetről és az emberi lélekről szóló versei rendre azt a kimerevített pillanatot tükrözik, amikor a hétköznapok rohanásába kényszerített ember hirtelen megáll, körültekint, egyetlen pillanatig megbámulja az őt körülvevő világot, vagy éppen belső hangjaira figyel. Ilyenformán szinte minden verse egy-egy impresszió lenyomata, noha versei nem leíró darabok, sokkal inkább érzelmes dalok. Mindjárt a kötet első versének első strófája jellemző helyzetet rögzít: "Karodba bújva nem fojtogat, / Nem támad a világ. / Csak engedem, hadd játssza el / a fény a szív dalát" (Karodba bújva). A lírai alany tehát egyetlen percre megpihen, és engedi, hogy az élet csak történjék vele. "Szárnyakon szálló verssorokban" mondja el valamennyi fölemelő, sokszor mámorító hatású élményeit. Versei ugyanis a kiragadott pillanat élményeit közvetítik: az üldögélő, bort kortyolgató költő érzéseit (Csak ülök melletted), az éjszaka iránti vonzalmát (Szeretőm az éjszaka), a kedves megérintésének vágyát (Hozzád akarok érni!), a lány arcának simogatását (Simogatva arcod), vagy egy vidám délután tokaji bortól tüzes pillanatát (Barátommal, vidám délutánon...). Voltaképp az élet örömteli apró mozzanatait verseli meg, de azokat nagy átéléssel: "Álmomba temet az ég, / a csillagos ég. / Ösvényei labirintusán / csillag fáklya ég, / Csillog a napfény a Hold húsán" (Béke az ég alatt). A pillanatok benyomásai és az így keletkezett életérzés, hangulat rögzítése mellett versei egy részében a gondolati költészet felé mozdul el (Ébredés; Mély és magas; Atlantisz; Az élet őre; Idő). De akár impressziót ragad meg, akár elvontabb gondolat felé mutat, mindig rímes, ritmikus dalformát művel, néha olyan erőteljesen, hogy az már dalszövegre emlékeztet (Ének a tóparton; Fürkészni a Napot; Farkas falka; Ma hozzám búj a fény...). Miklós Róbert poétikai szempontból korántsem hibátlan verseinek az ad egyéni ízt, hogy az impressziót formája hagyományos dallá, hogy az érzékeny lélekben hagyott élménylenyomatot képes vidám nótává fogalmazni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Miklós Róbert (1991-)

Bódhifa alatt

Borító ár
2 499 Ft
Aktuális online ár
1 874 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Miklós Róbert (1991-)
ISBN
9786155596872
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2016
Egyéb információk
19 cm
Kiadó
Álomgyár K.
Cikkszám
3001021771

Darabszám
Teljes leírás
Miklós Róbert szerelemről, természetről és az emberi lélekről szóló versei rendre azt a kimerevített pillanatot tükrözik, amikor a hétköznapok rohanásába kényszerített ember hirtelen megáll, körültekint, egyetlen pillanatig megbámulja az őt körülvevő világot, vagy éppen belső hangjaira figyel. Ilyenformán szinte minden verse egy-egy impresszió lenyomata, noha versei nem leíró darabok, sokkal inkább érzelmes dalok. Mindjárt a kötet első versének első strófája jellemző helyzetet rögzít: "Karodba bújva nem fojtogat, / Nem támad a világ. / Csak engedem, hadd játssza el / a fény a szív dalát" (Karodba bújva). A lírai alany tehát egyetlen percre megpihen, és engedi, hogy az élet csak történjék vele. "Szárnyakon szálló verssorokban" mondja el valamennyi fölemelő, sokszor mámorító hatású élményeit. Versei ugyanis a kiragadott pillanat élményeit közvetítik: az üldögélő, bort kortyolgató költő érzéseit (Csak ülök melletted), az éjszaka iránti vonzalmát (Szeretőm az éjszaka), a kedves megérintésének vágyát (Hozzád akarok érni!), a lány arcának simogatását (Simogatva arcod), vagy egy vidám délután tokaji bortól tüzes pillanatát (Barátommal, vidám délutánon...). Voltaképp az élet örömteli apró mozzanatait verseli meg, de azokat nagy átéléssel: "Álmomba temet az ég, / a csillagos ég. / Ösvényei labirintusán / csillag fáklya ég, / Csillog a napfény a Hold húsán" (Béke az ég alatt). A pillanatok benyomásai és az így keletkezett életérzés, hangulat rögzítése mellett versei egy részében a gondolati költészet felé mozdul el (Ébredés; Mély és magas; Atlantisz; Az élet őre; Idő). De akár impressziót ragad meg, akár elvontabb gondolat felé mutat, mindig rímes, ritmikus dalformát művel, néha olyan erőteljesen, hogy az már dalszövegre emlékeztet (Ének a tóparton; Fürkészni a Napot; Farkas falka; Ma hozzám búj a fény...). Miklós Róbert poétikai szempontból korántsem hibátlan verseinek az ad egyéni ízt, hogy az impressziót formája hagyományos dallá, hogy az érzékeny lélekben hagyott élménylenyomatot képes vidám nótává fogalmazni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"