A román esszéíró és költőnő versvilágát a többszörös áttételezés, a látomásosság, az utalásos jelentések sora egyéníti. Egyik versében metaforikusan fedi föl alkotói módszerének titkát, mondván: ha csak nézi a madarat, ő maga is eljut, ahová az röpül (Hogy ne felejtsetek el). Víziók és játékos képek váltakoznak lírai vallomásaiban, amelyek ugyan személyesek, de korántsem csak magáról szólnak, hanem arról a világról, amelyben él, miközben az eszmék és a lét viszonyát is megfigyeli. A földi valóság és az égi képzet keveredik verseiben (Párnacsata az égben), a bebalzsamozott múlt képei elegyednek a jelenkor városképeivel (Az élet rejtélye), vagy magáról a sokarcú költészetről gondolkodik (Ritmusok).