A Spanyolországban élő fiatal szerző történelmi drámája Perzsiában, a Kr. e. 480-as években játszódik, abban az időben, amikor az uralkodó, Ahasvérus (Kr. e. 486-465) eltaszítja magától engedetlen feleségét, Vastit, és kihirdetteti a birodalomban, hogy új feleséget választ a legszebb szüzek közül. A király parancsára összegyűjtik a legszebb a lányokat, akiket egy esztendőn át szépítő kúrán tartanak. Az év végén az uralkodó kiválasztja közülük Esztert. A lány súlyos titkot rejteget a férje előtt, azt, hogy zsidó, mégpedig Márdokeusnak, a szúzai királyi udvarban élő férfiú fogadott lánya, aki gyámja tanácsára elhallgatja a származását. Időközben az uralkodó bizalmába férkőzik a hiú, becsvágyó és gyönge jellemű Hámán, aki Ahasvérus legfőbb tanácsadója, bizalmi embere lesz. A hatalomittas, önmagától eltelt Hámán megparancsolja, hogy mindenki hajtson térdet előtte, csakhogy Márdokeus - a Tízparancsolatnak engedelmeskedve - erre nem hajlandó. Hámán sértett hiúságában ezen roppant mód földühődik, és amikor megtudja, hogy Márdokeus zsidó, elhatározza, kiirtatja az összes hitsorsosát. Hámán szinte élete céljává teszi a zsidók üldözését. A gyám megkéri Esztert, járuljon a király elé, és kérjen könyörületet a zsidók számára. Eszter viszont tudja, hogy aki hívatlanul áll a király elé, az az életével fizet merészségéért. Eszternek tehát választania kell: vagy az életét kockáztatva ura elé járul, hogy a zsidók megmeneküléséért könyörögjön, vagy pedig hallgat, csöndben királynéként él tovább, ám ekkor a perzsák kiirtják a zsidókat. Márdokeus úgy gondolja, Isten talán pont azért tette királynévá Esztert, hogy a zsidó nép megmentője lehessen. Eszter kételyei súlyos erkölcsi kérdéseket vetnek föl: mi vezet ahhoz, hogy egyetlen ember egész népek sorsáról dönthessen? Milyen választás az, hogy az egyénnek vállalnia kell a halált népe érdekében? Elegendő-e egy ember személyes bátorsága, hogy elejét vegye a népirtásnak? Diana Soto az ószövetségi Eszter könyve alapján írta meg drámáját, annak pozitív befejezésével együtt: "Ahasvérus király nevében, / a meghozott törvény helyében / a nép előtt kimondattatik, / hogy a zsidóknak vére nem ontatik. / Fegyvert ragadhat minden férfi itt, / joga s kötelessége a családját védeni! / Ahasvérus nevében / Hámán, / lógjon ezen a kötélen" - mondja a darab végén a Hírnök. Hámán az akasztófa alatt is megmarad dölyfös embernek, mert azt kiáltja "Király vagyok!" - innét származik a cím: Akasztott király. Diana Soto verses drámája hűen követi az ószövetségi forrásszöveg tartalmát, erkölcsi kérdésföltevései viszont nagyon is aktuálisak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"