Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
Budapest II. világháborús ostroma során 25–30 ezer polgári személy vesztette életét, több mint amennyi magyar katona elesett az ostromban. A katonák esetében érdemes megjegyezni, hogy a magyarok esetében több katona vesztette életét hadifogságban azok közül, akik Budapesten estek fogságba, mint a harccselekmények következtében. Mégis mikor az ostromra gondolunk, elsősorban a katonai eseményekre asszociálnak a legtöbben. Az ostromot átélő több százezer civilről ritkábban esik szó. 2019 decemberében a megyei lapok útján felhívást került közzétételre, mely felhívás 2020 januárjában megismétlésre került, hogy a civil nézőpont is megjelenhessen. 1944 karácsonyán zárták körbe Budapestet a megszálló szovjet vezetésű csapatok és megkezdődött a világtörténelem egyik legmegrázóbb fejezete. A Budapest ostroma kutatócsoport ennek feltárását végzi, a szervezet a sokáig csak családi körben elbeszélhető megélt történelmet szeretné a következő generációk számára is hozzáférhetővé tenni. A személyes szinten megélt események és a történetírás által festett vázolt kép között komoly eltérés volt 1990-ig, elég csak a civilek hadifogságba hurcolására, a nők elleni erőszakra, a szovjetek fosztogatására gondolni, nyilatkozta Mihályi Balázs, a kutatócsoport tagja. Hozzátette: az ostrom története töredékes, és a részben megnyíló orosz források sem mondanak sokat a város lakóinak, az eseményeket csak a töredékes levéltári anyagok, és a személyes dokumentumok tudják rekonstruálni. Ezért különösen fontos, hogy a személyes történeteket rögzítő naplók, fotók és visszaemlékezések megmaradjanak, és lehetőség szerint szélesebb körben is hozzáférhetővé váljanak. A felhívást az összes megyei lapban közreadták és mondhatni országos érdeklődést váltott ki. Szinte minden megyéből érkeztek levelek, megkeresések. Az adatgyűjtés kapcsán kimondott cél volt, hogy az eredeti dokumentumok maradjanak meg a családok birtokában. Civilek naplói, visszaemlékezései különböző levéltárakban is megtalálhatóak, azonban ezek hozzáférhetősége meglehetősen korlátozott az érdeklődők számára. Kutatási engedély nélkül még a közvetlen hozzátartozók sem kérhetik ki ezeket. A levéltárak pedig meglehetősen ritkán adnak ki visszaemlékezéseket vagy naplókat, így ezek sosem válnak úgymond közkincsé abban az értelemben, hogy elérhetővé válna a tartalmuk széles közönség számára is. A kötetben döntően visszaemlékezések kerültek publikálásra, továbbá 12 napló és két esetben levelek kerültek közreadásra, mindez két kötetben. Ezen személyes dokumentumok forrásértéke kapcsán szükséges megjegyezni, hogy a kötet címével összhangban szubjektív forrásoknak tekintendőek. A visszaemlékezések már eleve utólag keletkeztek és rájuk rakódhatott az adott időszakban kialakított narratíva, legyen az az 1989 előtti időszak hivatalos irányvonala vagy akár mostani korunk.Mindezek ellenére a személyes dokumentumokban írtak nagyon jól kiegészítik a levéltári források sok esetben töredékes képét és valós képet adnak a mindennapok valóságáról a főváros egyes kerületeiben. A közreadott naplók és visszaemlékezések viszont térben nem fedik le a gettó és a nemzetközi gettó területét, az itt túlélők közül nem volt olyan, aki emlékeit megosztotta volna.

Hamarosan rendelhető

Mihályi Balázs, - Kovács Attila Zoltán

Ahogy mi láttuk - Budapest ostroma 1944-1945 - Civil naplók és visszaemlékezések II. kötet

Borító ár
6 290 Ft
Várható ár
5 032 Ft

Várható megjelenés: 2024.04

Termék részletes adatai
Szerző
Mihályi Balázs, - Kovács Attila Zoltán
ISBN
9786156502391
Nyelv
magyar
Kiadó
Erdélyi Szalon Kft.
Cikkszám
3001084933

Teljes leírás
Budapest II. világháborús ostroma során 25–30 ezer polgári személy vesztette életét, több mint amennyi magyar katona elesett az ostromban. A katonák esetében érdemes megjegyezni, hogy a magyarok esetében több katona vesztette életét hadifogságban azok közül, akik Budapesten estek fogságba, mint a harccselekmények következtében. Mégis mikor az ostromra gondolunk, elsősorban a katonai eseményekre asszociálnak a legtöbben. Az ostromot átélő több százezer civilről ritkábban esik szó. 2019 decemberében a megyei lapok útján felhívást került közzétételre, mely felhívás 2020 januárjában megismétlésre került, hogy a civil nézőpont is megjelenhessen. 1944 karácsonyán zárták körbe Budapestet a megszálló szovjet vezetésű csapatok és megkezdődött a világtörténelem egyik legmegrázóbb fejezete. A Budapest ostroma kutatócsoport ennek feltárását végzi, a szervezet a sokáig csak családi körben elbeszélhető megélt történelmet szeretné a következő generációk számára is hozzáférhetővé tenni. A személyes szinten megélt események és a történetírás által festett vázolt kép között komoly eltérés volt 1990-ig, elég csak a civilek hadifogságba hurcolására, a nők elleni erőszakra, a szovjetek fosztogatására gondolni, nyilatkozta Mihályi Balázs, a kutatócsoport tagja. Hozzátette: az ostrom története töredékes, és a részben megnyíló orosz források sem mondanak sokat a város lakóinak, az eseményeket csak a töredékes levéltári anyagok, és a személyes dokumentumok tudják rekonstruálni. Ezért különösen fontos, hogy a személyes történeteket rögzítő naplók, fotók és visszaemlékezések megmaradjanak, és lehetőség szerint szélesebb körben is hozzáférhetővé váljanak. A felhívást az összes megyei lapban közreadták és mondhatni országos érdeklődést váltott ki. Szinte minden megyéből érkeztek levelek, megkeresések. Az adatgyűjtés kapcsán kimondott cél volt, hogy az eredeti dokumentumok maradjanak meg a családok birtokában. Civilek naplói, visszaemlékezései különböző levéltárakban is megtalálhatóak, azonban ezek hozzáférhetősége meglehetősen korlátozott az érdeklődők számára. Kutatási engedély nélkül még a közvetlen hozzátartozók sem kérhetik ki ezeket. A levéltárak pedig meglehetősen ritkán adnak ki visszaemlékezéseket vagy naplókat, így ezek sosem válnak úgymond közkincsé abban az értelemben, hogy elérhetővé válna a tartalmuk széles közönség számára is. A kötetben döntően visszaemlékezések kerültek publikálásra, továbbá 12 napló és két esetben levelek kerültek közreadásra, mindez két kötetben. Ezen személyes dokumentumok forrásértéke kapcsán szükséges megjegyezni, hogy a kötet címével összhangban szubjektív forrásoknak tekintendőek. A visszaemlékezések már eleve utólag keletkeztek és rájuk rakódhatott az adott időszakban kialakított narratíva, legyen az az 1989 előtti időszak hivatalos irányvonala vagy akár mostani korunk.Mindezek ellenére a személyes dokumentumokban írtak nagyon jól kiegészítik a levéltári források sok esetben töredékes képét és valós képet adnak a mindennapok valóságáról a főváros egyes kerületeiben. A közreadott naplók és visszaemlékezések viszont térben nem fedik le a gettó és a nemzetközi gettó területét, az itt túlélők közül nem volt olyan, aki emlékeit megosztotta volna.