Aba Sámuel harmadik magyar király (1041-1044) az Árpád-kor legkevésbé ismert, ellentmondásos megítélésű alakja. A trónra az Orseoló Péterrel elégedetlen előkelők lázadása után került. Többször került összetűzésbe III. Henrik német császárral, aki a hűbéresének tekintett Pétert támogatta, és végül Ménfőcsanaknál döntő vereséget mért Aba Sámuelre. A történelmi emlékezet sokáig csak trónbitorlóként, kegyetlen zsarnokként tekintett rá, később inkább tragikus hős, a nemzeti függetlenség egyfajta jelképe lett belőle, aki úgymond elsőként állt ki a nemzeti függetlenségért a németekkel szemben. Ezt az értelmezést domborítja ki a 19. századi pap-történetíró, Kandra Kabos eredetileg 1891-ben megjelent munkája is, amelyet a királyról írott első modern biográfiának tekinthetünk. Megállapításai jelentős részét ugyan már meghaladta a tudomány, de így is értékelhetjük alapos és széles körű forrásismeretét, valamint külön érdekesség, hogy saját maga és Aba Sámuel szűkebb pátriája (Heves és Abaúj) népi emlékezetét is feldolgozta. A kötetet a szerkesztő utószava zárja, amely az Abával kapcsolatos mai nézeteket foglalja össze, valamint a királyról legbővebben megemlékező egykorú forrás, az Altaichi évkönyvekből vett szemelvények egészítik ki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"