Böröndi Lajos költészete az élet apró örömeinek, az igazán fontos dolgok rögzítésének minél pontosabb kísérlete: egy sokszínű tabló, egy olyan lencse, amelyen keresztül az elvesztett gyermekkor ízei, színei és illatai újra körülzsongják a költőt és az olvasókat. A költő szeretné megragadni és rögzíteni a pillanatot, gombostűvégre kapni a tovatűnő perceket, majd a kísérlet végén e sajátos gyűjteményt megnyitja olvasói előtt is. Ebben a múlt kedves emlékei, a táj, a család, az állatok, a növények és a törékeny ember egyaránt szóhoz jut. Az alanyi emlékező versek közül érdemes kiemelni A tej íze, Az elárult gyermekkor és Az élet múlásáról című szövegeket, melyek a visszahozhatatlan, a maga teljességében újra át nem élhető múlt emlékképeiből válogatnak, egy sajátos kollázst állítva össze, amely mégis valamit visszahoz ebből a múltból.