A vaskos (több mint 1000 oldalas) kötet szerzője az idén nyolcvan esztendőt betöltött, József Attila- (1996) és Széchenyi-díjas (2016) irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus, szerkesztő, Szakolczay Lajos, akinek fő profilja a határon túli magyar irodalmi, színházi és nem utolsósorban képző- és iparművészeti élet figyelemmel követése. Ezúttal ez utóbbi minőségében tűnik fel, kiegészítve azzal, hogy a hazai művészet helyzete is nagy hangsúllyal kerül tolla végére. Elismerést érdemlő vállalkozása nem előzmények nélkül való, hiszen 2015-ben jelent meg Nagybányától Picassóig (201521104) című válogatott írásait összefoglaló munkája, melyben a világszerte ismert nagy művészek mellett festők, szobrászok, textil-és fotóművészek tárlatai kapcsán készült elemzései révén egy kortárs művészeti lexikon feladatát is betölthetné. Ugyanez jellemzi legutóbbi ilyen tematikájú írásgyűjteményét, a 2011-2013 közötti időszakot górcső alá vevő Időlámpát (201616041). Szakolczay újabb képzőművészeti barangolása, minden műfajra kitérve, szintén alapos példatárnak tekinthető. Írásainak zöme esetében ugyancsak az időrend a mérvadó, így a 2014 és 2019 közötti hat évet fogják át tárlatkritikák, esszék, valamint portrék formájában.