Újabb vaskos könyvvel jelentkezett Szakolczay Lajos (több mint 600 oldal), amely az életmű gyűjteményes kiadásainak szerves folytatásaként lép olvasói elé. Számvetés és betakarítás, a szellemi örökség méltó keretbe foglalása. A József Attila- (1996) és Széchenyi-díjas (2016) irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus, szerkesztő, akinek fő profilja a határon túli magyar irodalmi, színházi és nem utolsósorban képző- és iparművészeti élet figyelemmel követése. Szabadság-tű című kötetében irodalmi kritikáit, a formálódó kortárs líra kapcsán megfogalmazott benyomásait, megfontolásra méltó elemzéseit gyűjtötte össze. Elismerést érdemlő vállalkozása nem előzmények nélkül való, hiszen 2021-ben jelent meg – szintén vaskos – gyűjteménye, melyben képzőművészeti tanulmányait, esszéit és ilyetén kritikáit foglalta össze. De gondolhatunk a 2015-ben megjelent Nagybányától Picassóig (201521104) című válogatott írásait összefoglaló munkájára is, melyben a világszerte ismert nagy művészek mellett festők, szobrászok, textil-és fotóművészek tárlatai kapcsán készült elemzései révén egy kortárs művészeti lexikon feladatát is betölthetné. Szintén ugyanez jellemzi legutóbbi ilyen tematikájú írásgyűjteményét, a 2011-2013 közötti időszakot górcső alá vevő Időlámpát (201616041). Szakolczay Lajos értekező prózája a huszadik századi magyar kritikai nyelv élő leszármazottja, magán viseli a megfontolt, elemző, de a beleérzésnek, az olvasás örömének helyt adó szólamok nyomát is.