A szerzőt évtizedek óta az orosz irodalmi „újhullám” vezéregyéniségének tekintik. A Boston Globe a posztszovjet irodalom legnagyobb egyéniségének tartja. Az orosz széplány című regényének francia kiadása nagyobb példányszámot ért el, mint Paszternák klasszikusa, a Doktor Zsivágó. Új regénye korábbi írásaihoz képest is csúcsteljesítmény. Száznyolcvan (!) fejezetben a kivételes találkozások, meghökkentő intimitások, történelmi és politikai eszmefuttatások olyan tömegét vonultatja fel, ami alighanem páratlan a posztmodern világirodalomban. A tárgy Oroszország a maga történelmével, Sztálinnal, Gorbacsovval és persze a címadó Putyinnal. „A Nagy Gopnyik úgy bombázta le a könyvemet, ahogy Ukrajnát” – írja korábbi könyvének fogadtatásáról ebben a könyvében, mely őszintesége és szépírói eszközeinek sokfélesége okán olyasféle intellektuális bombaként robbanhat az orosz-és világirodalomban, mint annak idején a Szolzsenyicin által írt Gulág arhipelág. Jerofejev apja diplomata, Sztálin egyik tolmácsa volt, ő maga filológiát tanult a Moszkvai Állami Egyetemen, fiatalon Dosztojevszkijről és De Sade márkiról írt könyveket, majd a Metropol című szamizdat kiadvány egyik szerkesztője volt, ezért ki is zárták az Írószövetségből. Ez azonban csak egyike azoknak a kudarcoknak, melyek „a nagy Szovjetunió” értelmiségi polgárát fenyegetik. Jerofejev most minden frusztrációt kiír magából, amelyek egy számára immár vállalhatatlan országban a gondolkodó embert érik. A Nagy Gopnyik név, Putyin gúnyneve, a szputnyik mintájára született (a gopnyik kis csirkefogót, huligánt jelent) úgy kerül a regénybe, hogy a szerző, aki maga is találkozott az orosz elnökkel, autentikus korrajzzal és megannyi következtetéssel szolgál a Szovjetunióról és Oroszországról, Sztálinról, Gorbacsovról, Putyinról az „októberi fordulattól” az ukrajnai háborújáig. Ezek némelyike az áthallások folytán elgondolkodtatja a magyar olvasót is.