Tandori Dezső (1938-2019) a modern magyar költészet ikonikus alakja, akinek páratlan életműve és különös személyisége élénken foglalkoztatja az utókort, de nem feltétlenül az irodalomtudomány minuciózus elemző módszereivel, hanem olykor sajátosan szubjektív reflexiókkal, a költőutódok kommentárjai, esszéisztikus megnyilvánulásai által. A költő, esszéíró, kritikus Halmai Tamás kettős feladatra vállalkozott Tandori Dezső szellemi hagyatékát illetően: egyrészt arra, hogy maga fogalmazza meg a saját Tandori-képét, másrészt arra, hogy kifaggassa pályatársait, ők miként gondolnak a nem is túl rég eltávozott költőre. E kettős tükör abban a tekintetben is rendhagyó, hogy nyitó fejezete (Mottók) nem más, mint 130, mottóként, azaz eligazításul szolgáló Tandori-idézet.