Teljes leírás
A 60-as évektől kezdve a vajdasági irodalom egyik meghatározó képviselőjét tisztelhetjük Gion Nándorban, aki – kortársaihoz hasonlóan – neoavantgárd kísérletekkel kezdte pályafutását, majd fokozatosan szülőföldje, szűkebb élettere felé fordult, és alakította ki a csak rá jellemző fordulatos elbeszélői hangot, azt az elbeszélésmódot, melyet a kritikusok olykor csak „dúsított realizmusként” szoktak emlegetni, mivel abban a valós és azon túli gyakran szétszálazhatatlanul összegabalyodik.