A negyvenöt utáni magyar próza egyik legmarkánsabb életműve, melynek valódi hatását vélhetően majd csak az utánunk jövő generációk fogják igazán látni, Hajnóczy Péteré. E személyes indulatoktól fűtött próza a magyar irodalom legjavába tartozik. A szocialista valóság bornírt közegében az önazonosság és a szabadság megőrzéséért folytatott küzdelem, az „Isten-kereső alkoholizmus” és a megváltó fehér papír gyötrelmeinek embert próbáló, mondhatni emberfeletti gyötrelmei írásainak vezérfonala. A közlés minimumára szorítkozó, vagy éppen ellenkezőleg a lényeget az élőbeszéd, a mindennapi félrebeszélés magyarázkodó pongyolaságai mögé rejtő, a hiányt beszéltető, a megszakítások, témaváltások és a jelentésképző törésvonalakkal, idézésekkel operáló narrációja - melyek igencsak próbára teszik az olvasót - prózáját Mészöly Miklóséval rokonítja. Ezt a korszakos életművet vehetik most kézbe a modern magyar próza iránt érdeklődők a gyűjteményes kötet révén. Az utószót is jegyző Reményi József Tamás, a jeles Hajnóczy-kutató válogatta kötetben a hosszas küzdelem után az írónak valódi sikert hozó kisregény, A halál kilovagolt Perzsiából került az élre, a mű először 1979-ben jelent meg.