A tizenkilencedik század vége és a huszadik század eleje a felvidéki zsidóság aranykora volt: úgy az ortodox, mint a neológ közösség virult, létszámuk az 1900-as évek elejére háromszorosa volt a félszáz évvel korábbinak. A zsidó "Oberland" egyik legjelentősebb városa Komárom volt, ahol több ezer lelket számlált a hitközség. Ebben az időszakban - 1896-ban - épült fel a komáromi Menház, amely egyfajta idősek otthonaként, rászoruló zsidó vallású öregek menhelyeként funkcionált. Mivel a helyi zsidóság több mint kilencven százaléka odaveszett a holokauszt során, ezért a második világháború után a Menház eredeti funkciója értelmét vesztette, de az épületet (amely ma is eredeti formájában áll) a visszatérők és leszármazottaik a mai napig használják vallási célokra és kultúrprogramok megrendezésére. A jelen - kétnyelvű, magyar és szlovák - kiadvány ennek a szimbolikus sorsú épületnek a történetét tekinti át röviden; kibocsátására az alkalmat a Menház fennállásának 2016-ban ünnepelt százhuszadik évfordulója adta. A kötetben a kezdetektől követhetjük nyomon a Menhely sorsát: a helyi legenda úgy tartja, hogy a hitközség egy tehetős tagja, Fried Kálmán azért építtette a Menházat, mert összekülönbözött a közösség más tagjaival, és saját zsinagógát szeretett volna. Akárhogy is volt, hamarosan már jótékonysági célra használták a Menházat, amelynek korabeli működéséről egy egyleti közgyűlési határozat tükrében tájékozódhatunk. Ezt követően dióhéjban olvashatunk a Menház holokauszt alatti működéséről, a komáromi Tórák sorsáról, illetve arról, hogy a vészkorszak után hogyan és kikből alakult újra a - már jóval kisebb lélekszámú - hitközség, és mi lett a sorsa a kivándorlóknak. A művet gazdag fényképanyag illusztrálja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"