A regény hatalmas sikert aratott Oroszországban, a 2015-ös esztendő könyvszenzációjaként számos értékes díjat nyert el. Az olvasó pedig nem csodálkozhat ezen, még ha első könyves szerzőről van is szó, mert a regény letaglózza, mellbe vágja, rabul ejti és különleges irodalmi élménnyel ajándékozza meg. A címszereplő Zulejkát 15 évesen adták hozzá, a nálánál 30 esztendővel idősebb gazdához, Murtazához. A kicsiny tatár falucskában a férfi módos kuláknak számít, aki cselédsorban tartja asszonyát, és Zulejkának még anyósával, a közel száz éves Vérszipollyal is terhelt élete kemény munkával, örömtelenül, a megélhetésért folytatott küzdelemben telik. Az 1930-as években, egy napon a „vörös horda” betör a faluba, rekvirálni akarnak, miután Murtaza ellenáll, lelövik a férfit, és a fegyveres csoport vezetője, Ignatov elvtárs, aki szemet vetett Zulejkára, kitelepíti több más falubélivel az asszonyt. Ignatov, férje gyilkosa, szerelmes lesz a szép, fiatal nőbe, ám sohasem közelít alantas szándékkal Zulejka felé, szemérmesen próbálja leplezni érzelmeit, és mindent megtesz annak érdekében, hogy plátói kedvese, a körülményekhez képest jó helyzetbe kerüljön. Zulejka nem igazán érti, mi történik vele, lassan-lassan ébred öntudatra, és rájön, ha élni akar, alkalmazkodnia kell a rá kényszerített helyzethez. A táborban, amelynek lakói között tanár, egyetemi oktató, mérnök, nyomdász, banktisztviselő és számos a „társadalom testén fekélyként élő naplopó él” egy orvos is akad, aki segít az asszonynak, amikor az embertelen körülmények között megszüli, a férje nemzette kisfiát, Juszufot.