Ha a hidegháborús korszak amerikai kül- és biztonságpolitikájáról esik szó, a legtöbb embernek Henry Kissinger jut eszébe. Természetesen nem véletlenül, ám egy másik bevándorlóból lett külpolitikai szakértő, a szovjetológusként indult, Lengyelországban született Zbigniew Kazimierz Brzezinski neve is odakívánkozik mellé. Azzal együtt, hogy bár nagyon hasonló életutat jártak be, ám - politikai pártállásuknak köszönhetően is - egész életükben vetélytársak voltak. Míg Kissingerről több monográfia látott már napvilágot, addig a szerzőként ma is rendkívül aktív Brzezinski személyéről és munkásságáról még hazájában sem született összefoglaló munka. Ezt a hiányt pótolja a most megjelent kötet, amely - a Johns Hopkins Egyetem megbízásából - Charles Gati szerkesztésében elismert szakértők tanulmányait tartalmazza (rajta kívül olyanokat találunk a szerzők között, mint Francis Fukuyama filozófus, Adam Garfinkle, a The American Interest alapító főszerkesztője, David J. Rothkopf, a Foreign Policy igazgatója, Justin Vaisse, a Brookings Intézet külpolitikai tudományos főmunkatársa, Robert Hunter, aki Brzezinski munkatársa volt a Nemzetbiztonsági Tanácsban, az előszót pedig nem más írta, mint Jimmy Carter volt amerikai elnök). Az első írás bemutatja a Kissinger és Brzezinski között felvázolható hasonlóságokat és különbségeket, valamint azt az új külpolitikai elitet, amelynek mindketten első képviselői közé tartoztak. Megismerhetjük szovjetológiai kutatásait, a totalitárius rendszerekkel kapcsolatos megállapításait, külpolitikai tanácsadói munkáját és az azt meghatározó "békés beavatkozás" dokrínáját, útját a Nemzetbiztonsági Tanácsba, továbbá azt, hogyan lett Carter elnök külpolitikai, majd nemzetbiztonsági főtanácsadója. A kötet leghangsúlyosabban természetesen ez utóbbi tevékenységeivel, eredményeivel és kritizált lépéseivel foglalkozik, mint a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Kínai Népköztársasággal, a közel-keleti kérdés és az ún. Camp David-i megállapodás tető alá hozása. Olvashatunk a kormányzati szerepvállalását követő időszakról, így a Lengyelországgal kapcsolatos tevékenységéről, 1989-es moszkvai útjáról, az első iraki háború kritikájáról, valamint nemrég megjelent, Stratégiai vízió (201401025) című kötetéről. Az utolsó egységben egy, az egyetemi oktatót bemutató összegzés, egy laudáció, valamint két, Brzezinskivel készült interjú szövege kapott helyet. A fekete-fehér fotómellékletet is tartalmazó kötet kronológiával, válogatott bibliográfiával, a szerzők életrajzával, valamint név- és tárgymutatóval záródik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"