A József Attila-díjas költő a könyvek beláthatatlan univerzumához közelít 2007 és 2024 között keletkezett esszéivel, jegyzeteivel, kritikáival, recenzióival. Csakhogy ez az univerzum nem elég, hogy végtelen, ráadásul bonyolult is, hiszen „a könyvek élő organizmusok vagy szellemek, lidércek, tündérek, szabadon járnak ide-oda az időben és a térben, befurakodnak a jelenségek és az események mélyére”. Ehhez az univerzumhoz közelít 29, egyszerre elemző és tűnődő írásával Győrffy Ákos, amely írások az értelmező, magyarázó szándék mellett azt sugallják, hogy az irodalom – és tágabban a kultúra – valamiféle titokzatos működés az emberben. Ha a könyvek összességének megragadása reménytelen is, legalább egy szálat – az irodalmi hagyomány gondolatfonalát – próbál fölgombolyítani. A kötetbe beválogatott kisesszék, elemző méltatások első darabjai tehát a hagyomány felől közelítenek Daniel Defoe vagy Tömörkény István műveihez; az utóbbi kapcsán azt kérdve: miért nincs a legnagyobbak közt emlegetve?