Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
Rudlof Ferenc több mint 1300 oldalt kitevő dupla kötete végén közölt bemutatkozásában elmondja, hogy középiskolás korában – József Attilát tekintve példájának – költőnek készült, ma már legföljebb írástudónak tartja magát, akinek azonban az íráskényszere nem szűnt meg. A most megjelent szinte beláthatatlan terjedelmű szövegdömping a magyar és a világlíra talán összes ismert motívumát, témáját, régebbi és újabb toposzát megismétli, fölmelegíti a maga végtelenül egyszerű módján. Rudlof Ferenc is ír a költői válság érzetéről, a régi kedves alakjáról, a hajdani május elsejék elvtársias, sörös-virslis hangulatáról vagy a nyári záporról. Ő is újra elmond valamit a magányról, a beköszöntő őszről, a kitárulkozó szívről, de minden témája, hangulata, szóképe, hasonlata, leírása régtől ismerős a versolvasók előtt, csak épp olykor a giccs határát súrolva: „Ránk robbant a tavasz, rózsaszínt pompázó cseresznyefák alatt / A fák lábánál csobogott, fecsegett és locsogott a kis patak” (Tavasz). Ahogy maga mondja, verselő alkatát három komponens határozza meg: az értelmi és az érzelmi intelligencia, valamint a találkozások, kapcsolatok sokasága. Úgy érzi, minden találkozás formált valamit az énjén, miközben a találkozás fogalmát szélesen értelmezi, nem csupán emberek közti találkozásokat ért rajta, hanem a természeti jelenségek meglátását is, az irodalmi, kulturális élmények megérintő hatását is. Visszatérő témája maga a versírás, a költészet ideája; a szabadvers-formáról ily mond véleményt: „Akad már egy szavas szabad vers, abban ugye mindent szabad / Így igaz, csak legyen hozzá elég kicsi az agyad” (KöltÉSZ vagy KöltÉS). Való igaz, kerüli a kötetlen formákat, ragaszkodik a szótagok diktálta taktushoz és kötelezőnek gondolja a rímek összecsengetését: „Szorítom derekát / Olykor csodás farát / Teste megfeszül / Kezem helyére kerül” (Koppantós-dobbantós). Kedveli a szójátékokat, a szóismétléseket, a refréneket, a tipográfiában megnyilvánuló ötleteket (Ki(s)számoló; nem erESZT; nem futSZ EL; PerSZE-phone). A két súlyos kötet – szerzője őszinte vallomásának megfelelően – íráskényszerből született szövegek gyűjteménye. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Rudlof Ferenc

Vresek

Borító ár
5 990 Ft
Kötött ár
5 391 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Rudlof Ferenc
ISBN
9789636397586
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2025
Méret
533 o.
Kiadás pontos dátuma
2025.01.20
Kiadó
Helma K.
Cikkszám
3001091666

Darabszám
Teljes leírás
Rudlof Ferenc több mint 1300 oldalt kitevő dupla kötete végén közölt bemutatkozásában elmondja, hogy középiskolás korában – József Attilát tekintve példájának – költőnek készült, ma már legföljebb írástudónak tartja magát, akinek azonban az íráskényszere nem szűnt meg. A most megjelent szinte beláthatatlan terjedelmű szövegdömping a magyar és a világlíra talán összes ismert motívumát, témáját, régebbi és újabb toposzát megismétli, fölmelegíti a maga végtelenül egyszerű módján. Rudlof Ferenc is ír a költői válság érzetéről, a régi kedves alakjáról, a hajdani május elsejék elvtársias, sörös-virslis hangulatáról vagy a nyári záporról. Ő is újra elmond valamit a magányról, a beköszöntő őszről, a kitárulkozó szívről, de minden témája, hangulata, szóképe, hasonlata, leírása régtől ismerős a versolvasók előtt, csak épp olykor a giccs határát súrolva: „Ránk robbant a tavasz, rózsaszínt pompázó cseresznyefák alatt / A fák lábánál csobogott, fecsegett és locsogott a kis patak” (Tavasz). Ahogy maga mondja, verselő alkatát három komponens határozza meg: az értelmi és az érzelmi intelligencia, valamint a találkozások, kapcsolatok sokasága. Úgy érzi, minden találkozás formált valamit az énjén, miközben a találkozás fogalmát szélesen értelmezi, nem csupán emberek közti találkozásokat ért rajta, hanem a természeti jelenségek meglátását is, az irodalmi, kulturális élmények megérintő hatását is. Visszatérő témája maga a versírás, a költészet ideája; a szabadvers-formáról ily mond véleményt: „Akad már egy szavas szabad vers, abban ugye mindent szabad / Így igaz, csak legyen hozzá elég kicsi az agyad” (KöltÉSZ vagy KöltÉS). Való igaz, kerüli a kötetlen formákat, ragaszkodik a szótagok diktálta taktushoz és kötelezőnek gondolja a rímek összecsengetését: „Szorítom derekát / Olykor csodás farát / Teste megfeszül / Kezem helyére kerül” (Koppantós-dobbantós). Kedveli a szójátékokat, a szóismétléseket, a refréneket, a tipográfiában megnyilvánuló ötleteket (Ki(s)számoló; nem erESZT; nem futSZ EL; PerSZE-phone). A két súlyos kötet – szerzője őszinte vallomásának megfelelően – íráskényszerből született szövegek gyűjteménye. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"