A második világháború időszakára és az azt követő évekre emlékezik jelen, magánkiadásban megjelenő kötetében a Bécsben élő pszichiáter, pszichoterapeuta, holokauszt-túlélő Törzsök Júlia Anna. Bemutatja egészen kicsi korát, már amire emlékszik abból, s azt az eseményt, amit ő akkor egyáltalán nem érthetett, de ami egész későbbi életét megváltoztatta: amikor két német katona bejött a karcagi házukba, és lakhelyük elhagyására szólította fel őt és anyját. Leírja, hogyan vitték őket a szolnoki gyűjtőtáborba, majd Alsó-Ausztriába, egy Lasse nevű faluba, ahol a többi karcagi zsidóval együtt egy kisebb táborban tartózkodtak. Bemutatja, hogy a tábor bombázása után hogyan szállították őket át a mintatábornak számító Theresienstadtba, tovább Bergen-Belsenbe, majd vissza Theresienstadtba. Megidézi az egyes táborokban átélt borzalmakat, a sok-sok nélkülözést, éhezést, a mindennapokat meghatározó rettegést, nagyszüleit, akiket Auschwitzba vittek, s soha többet nem látta őket, de azt is leírja őszintén, hogyan halt meg az anyja az embertelen munkának köszönhetően. Megismerhetjük a tábor felszabadításának körülményeit, s azt, hogy egy másik karcagi zsidó család hogyan vitte őt vissza Budapestre, ahol találkozhatott a munkaszolgálatról szerencsésen hazatért, időközben közlekedésügyi államtitkárrá kinevezett apjával. Megismerhetjük nevelőszüleit, Nyusziékat, a táborlét okozta TBC-ből való lassú felgyógyulását, s azt, hogyan került újból megnősült apjához. Leírja az '56-os forradalmi napokat, azt, hogy apja tudta nélkül, az egyik szomszéd lánnyal együtt miként szökött Ausztriába, hogyan folytatta tanulmányait Innsbruckban, egy magyar középiskolában, hogyan kezdett új életet új hazájában, hogyan tudta felvenni a kapcsolatot édesapjával, de azt is, hogy már felnőtt fejjel miként ment vissza háborús megpróbáltatásainak színhelyeire vagy a karcagi szülői házba. A kötetben két fotó - egy gyermek- és egy időskori fénykép - is helyet kapott. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"