A maga nemében unikális kötetet tart kezében az olvasó. Waldhauser Teréz a történet írója, akinek eredeti szövegét, az unokája, Tóth Gábor Attila szerkesztette nyomdakésszé. Az elbeszélés főszereplője, az író alteregója, Éva, aki 1934-ben falun élő, tízéves kislány volt. A zsidótörvények miatt a fiatal lány már nem érettségizhetett le, először a Kistarcsára, a gyűjtőtáborba került, itt öt hetet töltött el, majd visszahozták Budapestre a keleti pályaudvarra, ahol bevagonírozták őt társaival együtt és négy napig tartó szörnyűséges körülmények között eltöltött utazás után 1944. május 2-án megérkeztek Auschwitzba. A lélekfacsaró emlékek felidézése 1946-ban ér véget, amikor Éva/ Teréz átélve a borzalmakat, hazajöhetett.