Az irodalomtudományon belül talán a líraelméletre volt leginkább jellemző a kezdeti lendület utáni hosszú stagnálás, amelynek oka leginkább, hogy "a költői szövegekkel, a költészet társadalmi-kulturális funkcióival való produktív és kreatív bánásmód képessége mintha visszaszorulóban lenne". A 2010-es évek elejétől fogva azonban ismét megújulni, lendületet kapni kezdett a diszciplína: a jelen kötet ezeket az új perspektívákat, aktuális trendeket kívánja bemutatni a benne helyet kapott, a témát részletesen körüljáró tanulmányok tükrében. A kiadvány egyik eszmei vezérszála Roman Jakobson modellje a költői nyelv poétikai funkciójáról, amely feltárja és egyben formálja is az ember önmagáról, nyelvről és világról alkotott megértés- és tudatformáit, a másik pedig Eugenio Coseriu elmélete, amely a költészet nyelvét mint a nyelv potenciálisan összes lehetőségének a megnyilvánulásaként értelmezi. Az előszót követő első részben hat olyan dolgozat olvasható, amelynek szerzői a költészet önmagáról (a líraértés hagyományában) kialakított képét vizsgálják különféle szempontok alapján. A második szakasz fő témája a líra lényegét és funkcióját a nyelvi kreativitás és előadási mód, a nyelvi esemény és történés perspektívájából elemzi. A harmadik fejezet tanulmányai a líra antropológiájával foglalkoznak, az antropológiai mintázatok nyelviesülésének összetett folyamatával. Az utolsó részben a költői nyelv közvetítőképességének megnyilvánulási formáit, módjait vizsgálják a szerzők. A lapalji jegyzetekkel kísért, névmutatóval záruló kiadvány felsőoktatási és szakgyűjtemények anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"