Az idén nyolcvanöt esztendős pszichológus professzor, Halász László fő kutatási területe a művészetpszichológia, elsősorban az irodalmi művek befogadásának pszichológiája. Számos, jelentős munkája (Szociális megismerés és irodalmi megértés:199708022; A freudi művészetpszichológia, Freud, az író: Budapest, Gondolat Kiadói Kör, 2002; Az elképzelt valóra váltása: 200620173; Ödipuszi félreolvasás: 201305079) folytatásaként jelöli meg, mostani impozáns terjedelmű tanulmánykötetét. „A lenyűgöző hármas egység, a politika, az emberi természet és a művészet izgat” - írja bevezetőjében Halász László, majd arra világít rá, hogy jelen munkájában személyes-aforisztikus, illetve emlékező-vallomásos írásmóddal él. Az Alföldben valamint az Élet és Irodalomban megjelent írásait (pl.: Az utópia, mint őskép; A tisztesség meg a kivételes intellektus; A gyűlölet iskolái; A természetes és a természetellenes; Az eleme éle(tlensége); Csalás a tudományban és művészetben; Egy hátrányos helyzet: az öregség; Öngyilkosság, mint irodalmi motívum) dolgozta fel, úgy, hogy azok végül egységes egésszé álljanak össze. Ezek a tűnődések, amint azt a szerző „címkézi”, nézőpontjának okán meglehetősen kényelmetlenek és ellentmondásosak, majd álláspontját az alábbiakban összegzi: „Az ésszerűség kigúnyolása, hogy az értelmetlen dolgok gyakran érthetőbben, mint az értelmesek.” Az izgalmas szellemi kirándulást ígérő, elsősorban szakkönyvtárakba ajánlott kötetet gazdag irodalomjegyzék egészíti ki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"