A muravidéki magyar irodalmár, nyelvész, költő az 1970-es évek eleje óta van jelen a kortárs magyar lírában; számos mesekönyv, gyermekvers kötet, lírai kiadvány szerzője, aki most fél évszázad termését egészében adja közre. A jóval több mint félezer verset tartalmazó, látszólag tagolatlan kötetben a hajdan megjelent önálló verses könyvek rendjében sorakoznak a költemények, így a versanyag a darabok keletkezésének rendjét, illetve műfaji sajátosságait tükrözi. Varga József igen termékeny verselő, csak az ezredforduló óta tizenegy verses kötete jelent meg – nyelvészeti, kritikai, irodalomtörténeti és pedagógiai-módszertani munkái mellett. Jellemző lírai műfaja a dal, a ritmikus, rímes, sokszor egészen zenei hatású hagyományos vagy játékos dalforma, amely kiválóan alkalmas a szerző derűs élménylírájának megjelenítésére. Akár a gyermekeknek, akár a felnőtteknek ír, csaknem a népdalok hangzását idézi: „Egyszer, mikor kicsi voltam, / Fűzfasípomat faragtam, / Szólt a sípom aranyhangja, / A szép tavaszt csalogatta” (Gyermekkorom). Gyermekverseiben a teremtett világ természeti jelenségeit és emberi helyzeteit ábrázolja, olykor szinte az impresszionista megörökítés módszerével (Merre száll?), máskor a hangutánzó és hangfestő szavak kavalkádjával (Tavaszi hangzavar), olykor meg a történetmondás szándékával (A kis elsős), esetleg a hagyományos leírás módszerével (Kék szilva). Felnőttekhez szóló költeményeinek jellemző alakzata szintén a dal, amelyben legtöbbször ragaszkodását, azonosulását fogalmazza meg, például a szülőföldjéhez: „Verseimet nem írom / (…) Meglátásaimat / sem én rajzolom // bennem a Muravidék / dús szépsége díszlik / Verseimben Muravidék / nép-kacaja izzik” (Verseim). Ugyanakkor a legtöbb versben többről van szó, mint önfeledt vidámságról, mámoros kedvről, hiszen többször figyelmeztet az élet kegyetlenségeire is: „Forog forog / az élet kegyetlen / kereke / Darál darál / ártatlan emberhúst / recsegve” (Vérmalom). Látja tehát az élet árnyoldalait, ezeket hol leíró versekben (Türelmes koldus), hol pedig metaforikus darabokban (Csontok a tetőn) örökíti meg. De bármiről bármilyen hangulatban ír, mindig a dalforma marad kifejezésének módja, és ezt a formát már-már a végletekig hajtja, szinte a mondóka nyelvi alakzatáig fokozza (Autóbuszon; Őszi ritmus; Mondóka; Mit is mond?). Lírai hősei gyakran megszemélyesített állatok, amelyek épp úgy közvetítik a költő mondandóját, ahogyan a gyerekek vagy a felnőttek (Rókarejtő réten; Béka-akarat). Néhány művében túllép a dalformán, ír poémára emlékeztető, de gondolati témákat megjelenítő hosszúverset (Vers a kétnyelvűségről; Szex(text)ológia; Ki vagyok?), akusztikus és képverset (Ítélet; Erő-politika; Kecske; Peng a gitár; Cinkepanasz), továbbá epigrammát és haikut is. Az ezredforduló után keletkezett darabjaiban előtérbe kerül a gondolatiság, verseiben megszaporodik a kulturális tartalmakra való utalás, az elvonatkoztatás, a metaforikus kifejezés (Két véglet között; Keresd az égi harmóniát; József Attilához). Varga József közérthető, vonzóan egyszerű formájú, ritmusos, rímes versei a leghagyományosabb líra mai továbbélését jelentik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"