A Brüsszelben élő költőnő legtermészetesebb önkifejezési formája a vers, mintha ez lenne az anyanyelve, miközben egyáltalán nem misztifikálja a lírát (A vers; amint hogy ősz van). Inkább kifinomult érzékenységgel vegyes játékossággal ír róla, amiként a születő neszről: „Moccan a fűben, heverészik, / a nesz születik és elenyészik (Moccan). Beszédmódja eredendően költői, miközben témái szándékoltan profánok, köznapiak, szimplák: „indulni folyton, mindig el, / egyik szobától a másikig, / a metróba le, a hegyre fel, / Kyotótól egészen Párizsig” (Indulni folyton). Apró élettényeket, moccanásokat, neszeket és nüanszokat ragad meg, ahogyan a macskájáról beszél (Természetfeletti), ahogyan a napi tevés-vevést írja le (Holnap), vagy amiként az elmúlt tavasz után néz (Évszakok). A köznapi látványok, az egyszerű, olykor banális tapasztalatok, a kézenfekvő reflexiók a versbeszéd által költőivé lényegülnek át. Emberi gesztusok, pillanatnyi helyzetek miniatűr rajzolatait teszi líraivá, megalkotva azt a poétikus érzelmet, azt a lelki többletet, amely átstilizálja a valóság képét: „Kisjutka a szemközti ház / ablakából elmélyülten ügyel / majd hosszan néz Herber úr után / akibe örökre szerelmes lesz / bár e félrománc véget ér / már aznap délután” (Mozdulatok). Tóth Csilla verseinek sajátja, hogy ugyan pillanatokat, impressziókat ragadnak meg, de ezekből filmszerű képsorok lesznek, élőben közvetített mozdulatsorok (Levél; Egy hídon talán; Würzburg utcáin). Olykor úgy tesz, mintha ugyanazt a motívumot több irányból jelenítené meg, szinte körbejárja a vers magvát adó képet, gondolatot, vagy éppen nyomon követi alakváltozatait, átalakulásait, sokszor refrénekkel, gondolatritmikus ismétlésekkel is nyomatékosítva e szekvenciás versszerkezetet (Fekete-fehér; Küldj egy lájkot; Átirat; Brüsszelben az a jó; BÚÉK). Tóth Csilla nem csupán azt ábrázolja, hogy „vannak dolgok”, hanem ezeket az egyszerű dolgokat a maguk sokoldalúságában, változásaiban, kontextusaiban, ismétlődő előfordulásaiban rajzolja meg, éspedig legtöbbször távolságtartó iróniával, a kívülálló szemléletével, de valódi költői beszédmóddal, gondolati és hangsúlyos ritmussal, játékos rímeltetéssel, ütemezéssel, szójátékos leleménnyel (Lehet belőle; Pro és kontra). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"