Az Ünnepi Könyhét kiadványainak sorát gyarapítja Kaiser László új kötete, amely korábbi költeményeiből készült válogatást, s egyben jó néhány új verset is tartalmaz. Kaiser László lírája alapvetően erkölcsi közelítésű és a lelkiismerethez szóló, akár a 21. század kortüneteiről, akár a maga nyugtalanságairól ad számot, mindenkor a moralista szólal meg személyében. Versei a megtapasztalt és mélyen átélt világ keserű élményének és a jóra-szépre vágyás kettősségére épülnek, vagyis a tény és szándék, valóság és akarat ellentmondására, belsővé vált feszültségére. És a hangsúly ezúttal a belsővé váláson van; igazi költő módjára a megtapasztalt rossz, a gonoszság, az árulás, a romlottság, a felelőtlenség, a képmutatás neki belül fáj, a saját kínjaként éli meg: "Mással mérik magukat / nappal és éjjel -- / mint a mindenséggel. / Isten kéne, remény, szeretet, könyv -- / satöbbi, satöbbi" (XXI.). A válogatásban időrendi sorrendben, hat fejezetbe rendezve olvashatóak a versek: az első szakasz (Üdvözlet a vándornak) több mint húsz év - az 1975 és 1996 közötti időszak - terméséből válogat, ezt követik az Összes ajtómat kitárom, az Álmom a csönd, a Galambok és vérebek, az Elfáradt összes angyalunk című részek. Az utolsó szakaszban (A homogén vándor) Kaiser László új, 2016-2018 között íródott költeményei kaptak helyet.