A világhírű osztrák orvos-filozófus, Viktor Emil Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942 és ʼ45 között, ezek egyike Auschwitz-Birkenau volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját és mások szenvedéséből kiindulva alkotta meg terápiás módszerét, az élet igenlését hirdető és a logoterápia, illetve egzisztenciaanalízis néven ismert, szellemi indíttatású lélekgyógyászatot. „A szenvedést nem kerülhetjük el, mondja Frankl professzor, azt azonban eldönthetjük, milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet”. A pszichiáter, pszichológus szerző auschwitzi beszámolója olvasók millióit rendítette meg, de „vajon milyen volt az élete előtte és utána? Ki az ember a könyvek mögött?” - olvassuk a szerkesztői kérdést. Önéletírásában az ún. harmadik bécsi pszichoterápiás módszer atyja azokról a tapasztalatairól is mesél, amelyek a rezilienciakutatás előfutárává és az értékközpontú pszichoterápia megalapozójává tették: