Dávidházi Péter irodalomtörténész speciális témát jár körül most megjelenő kötetében, amelynek a keretei között azt vizsgálja, elemzi, hogy miként, milyen formában, kik által történt meg a bibliai minták nemzetiesítése, hogyan kerültek ezek be a közösség fogalomrendszerébe, és ezek mi módon járulnak hozzá ez egyes - részben a magyar lírában kiemelkedően fontos - versek megfelelő értelmezéséhez. Ennek tükrében Dávidházi Péter különös nyomatékkal foglalkozik tizenkilencedik századi költészetünk három óriási jelentőségű alkotásával: Petőfi Nemzeti dalával (amelyben a bibliai eskü formulája köszön vissza), a Szózattal Vörösmarty tollából (amely a prófétai szerepvállalás géniuszát idézi meg), illetve Kölcsey Hymnusának biblia szerephagyományhoz köthető vonatkozásaival. Emellett természetesen más alkotók művei kapcsán is szó esik olyan, a Biblia szellemiségéhez köthető fogalmakról, mint a halál-áldozat-feltámadás hármassága, a honfoglalás motívuma, a prófétai sors és küldetés - hogy csak párat említsünk. A fent említett költőgigászok mellett olyanok versei (és alkalmanként műfordításai) kapcsán bontja ki a kérdéskört a szerző, mint Arany János, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, vagy az egyébként kevéssé ismert, ám e szempontból jelentős Thienemann Tivadar. A bibliográfiával, rövidítésjegyzékkel, hely- és névmutatóval záruló kötet a téma iránt mélyebben érdeklődő szakközönség figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"