Minél élhetetlenebbé válik ez a bolygó, annál inkább túszai lesznek az emberek egy olyan elnyomó rendszernek, amely egyre több pénzt fog kérni tőlük az egyre nehezebben elérhető vízért, élelemért, energiáért és lakhatásért. A kiszolgáltatottság a totalitarizmust táplálja, a bolygó pedig úton van egy olyan mélyreható ökológiai katasztrófa felé, amelyet jelenleg egyikünk sem képes elképzelni még.” George Tsakraklides A legtöbb ember elismeri, hogy napjainkban hatalmas kihívásokkal kell megküzdeni az éghajlatváltozástól és annak katasztrofális következményeitől kezdve a társadalmi-politikai problémák sokaságáig, ugyanakkor nehezen néz szembe a különböző rendszerek, válságok okozta teljes összeomlásának valós lehetőségével. Az emberi civilizáció talán legnagyobb, közelgő katasztrófájának előestéjén születtünk. Egyikünk sem tudatosan választotta ezt, ahogy annak elkerülése sem egy lehetőség számunkra. Helyzetünk végzetes voltának elfogadása nem nihilizmus, hanem inkább az első szükséges lépés egy új életforma kialakításához. Az önpusztítás és az önfeladás között, a semmi akarása és a semmit nem akarás között van más választásunk is: sorsunk felvállalása és létünk tudatos megélése. A Holnapután könyvsorozat újabb köteteként megjelenő Úton az összeomlás felé rámutat arra, hogy a mai globális emberi civilizáció egy olyan útvonalon halad, amely a természet szempontjából fenntarthatatlan, és amely a hanyatlás és a lehetséges rendszerszintű összeomlás felé vezet. A túlfogyasztás korszaka utáni legfőbb kihívás az lesz, hogy emberségesek maradjunk az embertelenségre ösztönző körülmények közepette is. Ehhez meg kell tanulnunk uralni érzelmeinket, túllépve a folyamatos növekedés vágyán, amely ezt az önpusztító irányt fenntartotta.