A francai és belga írópáros könyve tudományos alapokra helyezi a közeli ökológiai, gazdasági és társadalmi összeomlásról szóló diskurzust. Pablo Servigne és Raphaël Stevens könyve az átalakuló világ megértéséhez kínál kapaszkodót. Ugyanis noha az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a globális rendszerek alig vagy egyáltalán nem képesek ellenállni a komolyabb kihívásoknak, a túlzott optimizmus pedig sehová sem vezet (ezt bizonyított a Covid-19, az utána jövő lezárások és a globális ellátási láncok szétzilálása, valamint az orosz-ukrán háború társadalom- és természetkárosító rémségei). A szerzőpáros tehát az összeomlást, a civilizáció jelenlegi formájának végét tényként fogadja el. Ez egy olyan forgatókönyv, melyet az elektromos autók és a techmilliárdosok álmai nem fognak visszafordítani. De éppen arról szeretnének mindenkit meggyőzni, hogy a nihilizmus, a lelki és mentális összeomlás helyett mindenki kezdjen el először magán, majd az őt körülvevő közösségen azon dolgozni, hogy egyrészt az összeomlás ne érje olyan váratlanul, másrészt hogy a bajokat lehetőleg minél inkább minimalizálja. A könyvből megismerhetjük a 20. század második felétől exponenciálisan gyorsuló folyamatokat, úgy a nyersanyagok fenntarthatatlan kitermelését, mint a fogyasztói társadalom életmódjának káros hatásait (legyen szó az élelmiszeriparról, a tömegturizmusról vagy a közlekedés megváltozott üteméről).