A verses kötet címében található két szónak erős jelentése van a benne található művek formájára és tartalmára és elrendezésére nézve. Forma tekintetében Kovács Balázs darabjai groteszkbe hajló avantgárd rapszódiák, azaz erősen fölhangolt, zaklatott megfogalmazású, érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzását megjelenítő, kötetlen szerkezetű versek. Ugyanakkor ezek a helyenként eksztatikus hangzású, zabolázatlan irályú versek egy űrszonda kilövésének precíz folyamatát idézik meg, a ciklusok címei utalnak a gondos szerkesztésre: felkészülés; kilövés; pályára állás; jeladás-jelvétel; pusztulás. A versek megszövegezése helyenként a 20. század elejének avantgárd extravaganciáját idézi: „tehénvágó géppel tűzdelt rizsfelfújt / a lufim jele” (kényszeredett idill), máskor nyelvi játékba burkolt polgárpukkasztó obszcenitás jellemzi: „minden közös ülés anális / de nem minden közösülés anális” (dilemma). A kissé alpári stílus ellenére a szóképek egymásra torlasztása, a trópusok, hasonlatok, párhuzamok és ellentétek sűrítése kétségtelenül hatásos költői nyelvet teremt, egyéni nyelvhasználatot hoz létre: „vágyfokozó szürkületbe / süllyedt horizonttal / lakótelep susog / körforgalomban kisiklott életeket / hagy kielégítetlenül / a remény szajhája” (tél 12.12). A költő végső soron e versekben – a vigasztalan világ zaklatott leírásával, rapszodikusan izgatott ábrázolásmóddal, groteszk látványelemekkel, delíriumos látomások segítségével, meglepő asszociációkkal, fordulatokkal és oximoronba játszó hasonlatok alkalmazásával – arról szól, hogy a világ szinte élhetetlen, de mindenképp a vesztébe rohan. Mint egy vészjósló disztópia darabkái, úgy áll össze a versekből a kilátástalan világ tablóképe, amely egy eleve pusztulásra ítélt űrszonda sorsát idézi. Olykor lehangoltan, gyakrabban dühösen, máskor meg gúnyosan szól a költő e zavaros világról, amelyet néha durva kifejezésekkel vél plasztikusan jellemezni. Az összkép tehát lehangoló: „no hiszen, olyan sokan próbálták már / ezt a játékot / melynek becsületes neve: / indulás sehonnan, érkezés sehova” (memento). A neoavantgárd költészet híveinek ajánlható a kis kötet, amelyet Fekete Valér szarkasztikus hangulatú grafikái illusztrálnak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"