A Parnasszus Kiadó gondozásában jelent meg a kilencvenéves író és költő, Tőzsér Árpád újabb verseskönyve, amely a Pozsonyban lakó szerző lírává sűrített létfilozófiai gondolatainak mély és örökérvényű lenyomataként nem kisebb dologra vállalkozik, mint az ember végességének tudatosításával a lét végtelenségének faggatása. A kötet ízléses borítóval, az életmű szép és méltó lezárásaként összegzi a tőzséri gondolati és alanyi líra velejét. A versek nagyrészt szabadversekből állnak, melyeket a gondolatritmus, a visszatérő motívumok tagolnak. Fizikai és metafizikai belátások kavalkádja, amit a kötet szövegei kínálnak, a két, látszólag különböző megközelítésmód szintézisét. Tőzsér bátran nyúl a klasszikus líra témáján túlterpeszkedő kifejezések és motívumok felé, hogy merészen ugráló képzeletét, egyetemes humánummal átitatott gondolatait kellő komplexitásban tudja az olvasóknak átnyújtani. „Az Én csupán nyelvi konstrukció!” – kiált fel a lírai én a kötöttségektől és társadalmi elvárásoktól mentesen a Létkeresés című versben.