A szerző a hazai ruszin irodalom talán legjelentősebb alkotója. Új kötetében elsőként magyar nyelvű verseit, másodjára ruszin nyelvű költeményeit, harmadik részében pedig műfordításait adja közre. A Kétség és csók fejezetcím alatt megjelent magyar nyelvű darabok a vallomásos költőt mutatják be, akit egyaránt fűt a magyarság tragikus sorsának átérzése (A magyar fájdalom) és a ruszin öntudat (A magam krónikás éneke). Olykor az emberi sors forgandóságának parabolaszerű ábrázolására vállalkozik (Aiszkhülosz sorsa; Csak ő érti), máskor meg egyszerűen rossz közérzetét szövi versbe (Köd kötelék). Költői alaphangja a vallomás, csaknem függetlenül attól, hogy gondolatait-érzéseit pusztán „kibeszélő” versről van-e szó (Arcizmaim) vagy áttételes, jelképes, látomásos darabról (Az égi kábulat). Életérzése fájdalmas, hangja rezignált, a szenvedő ember, a kínlódó lélek és a magába néző tudat költője ő, aki azonban nem merül alá rossz érzéseiben, éppenséggel szabadulni szeretne fájdalmaitól, rezignációjától, szenvedéseitől, és „bízó, ártatlan angyallá” vágyna lenni. Gyakran természeti képekben fejezi ki melankóliáját (Csöndre égett szívem; Múló ősz). Ars poeticáját maga fogalmazza meg kötete élén: „Minden költőnek el kell jutnia oda, hogy feladatának érezze a hétköznapi dolgokban rejlő különlegességek bemutatását”. És valóban, a kis dolgok művészetéből, az apróságok képéből kibomló gondolatra ad példát nem egy műve. A cirill betűs, ruszin nyelvű versek kicsiny gyűjteménye után következnek versfordításai: magyar költők (Ady Endre, Batári Gábor, Duchonovics Sándor) verseit ülteti át ruszin nyelvre, illetve ruszin szerzők (Szuchyj István, Molyszjuk Iván, Papuga Ászja, Dragovics Mária) alkotásait magyarra. A versek – nyilván nem véletlenül –legtöbbször borongós, elégikus, sokszor tragikus életérzést jelenítenek meg. A hazai nemzetiségek irodalma iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"