A nagyalakú, olasz szerkesztésből átvett kötet szép példája a keleti rítusú kereszténység Szűz Mária tiszteletének. Kiss László görögkatolikus áldozópap ajánlása után az olvasó szembesül a füzet vastagságú kiadvány két egyenlő részre osztásával. Az első részben kerül sor az Akathisztosz himusz az Istenanya tiszteletére szövegének ismertetésére. Az Akathisztosz himnusz kedvelt imádságforma a keleti keresztény hívők számára. A leghíresebb, és valószínű, hogy a legrégebbi Istenanya tiszteletének szentelt költeményről van szó, egy teológiai remekműről, amelynek szerzőjét ugyan nem ismerjük, de komponálásának időpontja visszanyúlik az Efezusi Zsinatot (431) követő időszakra, amikor Máriát „Theotokos”-nak, Istenanyának fogadták el. A görög nyelvben az „akathisztosz” szó azt jelenti, hogy „nem ülve”, s ezt a himnuszt valóban állva adják elő, ezzel a testtartással is kifejezve a szuggesztív ünneplés örömét.