Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Londonban élő magyar író, újságíró, Sárközi Mátyás legújabb kötete, amely több mint ötvenöt év alatt, lapokban vagy folyóiratokban megjelent, rádióban elhangzott cikkeiből, tárcáiból, kritikáiból válogat (az 1989 előtti időszak esetében az emigráns sajtóról van szó, mely írások hazánkban első alkalommal olvashatók). Az első írás egy, a Hétfői Hírlapban napvilágot látott utcai riport 1956. október 23-áról, a forradalom kirobbanásáról, nem sokkal azelőttről, hogy a szerző tizenkilenc évesen Nyugatra emigrált. A záró cikket hetvenöt évesen írta, a kolozsvári Korunk körkérdésére válaszolva, a magyar nemzeti érzésről. A kettő között több mint száznegyven további írás olvasható. 1959-ből a fiatal egyetemista egy cukrászdában végzett nyári munkája kapcsán írt a betérő magyar vendégekről, akik még kétévnyi emigráció után is az árakat és a béreket hasonlították össze. 1962-ben egy, az Amerikai Követségen rendezett Robert Capa emlékkiállítás kapcsán ragadott tollat. 1968-ban azokra a nagy írókra emlékezett, akik annak idején megfordultak nagyapja, Molnár Ferenc családi házában. 1974-ben, halála kapcsán az általa személyesen is ismert Sztehló Gábor evangélikus lelkészről írt (rövid ideig Sárközi Mátyás is az általa alapított, zömmel árva gyerekeket befogadó Gaudiopolis - Örömváros Intézet lakója volt). 1990-ben a washingtoni Nemzeti Balett igazgatóját, Nagy Ivánt mutatta be egy írásában. 1993-ban a frissen bemutatott, Richard Attenborough által rendezett Chaplin-film kapcsán írt a nagy mulattató humanizmusáról. 1995-ben a "feloldozott" Oscar Wilde-ra emlékezett, 1997-ben pedig Az angol beteg című Oscar-díjas film kapcsán írt Almásy László utazóról. 2000-ben Szabó István A napfény íze című alkotásának fanyalgó brit kritikáit összegezte. 2010-ben pedig a száz éve született Faludy Györgyre emlékezett. A múltidéző kötet széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"