Az elsőkönyves irodalomtörténész és filozófus, Mórocz Gábor - Péterfy Jenő, Asbóth János, Justh Zsigmond és Gozsdu Elek esszé- és prózaíró munkásságán keresztül - azt kívánja bemutatni, hogyan jelenik meg az esztétikai létmód problémája a 19. század végi magyar eszmetörténetben. Mint írja: választása azért esett ezekre a szerzőkre, mert ezen, magas szintű önismeretre képes, érzékeny, érzelmekben gazdag alkotó személyiségek a huszadik század első felében több művésznemzedék gondolkodására jelentős hatást gyakoroltak. Az első részben Kemény Zsigmond Széchenyi- és Péterfy Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatait vizsgálja, illetve, hogy miként jelenik meg Péterfynél az esztétikai létmód problémája. Ezt követően egy-egy főfejezetet szentel annak, miként jelenik meg a probléma Asbóth, Justh és Gozsdu műveiben. Olyan részterületekről ír egyebek mellett, mint a kiábrándultság négy összetevője Asbóthnál, a művészet és a szerelem, vagy az impresszionabilitás szintén Asbóthnál, egzisztenciál-esztétikai problémák Justh Mednyásznszky Lászlóról szóló esszéjében és naplójegyzeteiben, a szükségszerűség és az ízlés dichotómiája Gozsdu két fiatalkori novellájában, vagy szociáldarwinizmus és érzékenység alapú etika az ő első világháború-értelmezésében. A kötetet összegzés és bibliográfia zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"