Az Újvidéken született regényíró, elbeszélő és esszéista írásait kevéssé ismerhetik a magyar olvasók. A remek fordításnak köszönhetően most, az egymáshoz erős gondolati szállal kapcsolódó írások alapján, a több, mint huszonöt népcsoportnak lakhelyet adó, számos történelmi sorsfordító eseményt megélt Vajdasági lét különös, színes világáról tudósító képek alapján alkothatnak véleményt a szerzőről. Pontosabban szólva egy itt élő szerb férfi, egy újságíró hétköznapjainak történései nyomán körvonalazódik az ő gondolatvilága, a boszniai háború befejezése után, a függetlenedés időszaka. A férfi sohasem tudja minek is érezze magát, időnként magyarnak, időnként szerbnek, hol kicsit orosznak, vagy még lengyelnek is, de mint írja „nemzetiségünk, nincs az orrunk hegyére írva…”, mindez pedig számos félreértésre, olykor egészen a tettlegességig fajuló atrocitásra adhat okot. Laslo Blašković miután útlevet kap, és hosszú évek bezártságát megszakítva, végre szabadon utazhat, „fölfedezi” a világot, és benne mindazon anomáliákat, amelyek sokáig tartó elszigeteltsége okán nem érintették meg. Az utazás pedig a való világgal szembesíti, akkor, amikor egy könyvtáros csoporttal Prágába kirándul, és itt meglopják (Hogy mondják azt, hogy delfin), és akkor is, amikor az ártalmatlannak látszó ukrán taxisofőr kocsijában, egy mellbevágó vallomással szembesül (A megmentő). Az egymásba kapaszkodó szövegek enyhe szürreális átszövéssel, pontos lenyomatát adják a 21. századi, vajdasági értelmiség útkeresésének. Mindazoknak érdemes ajánlani, akiket érdekel a határon túli, mai irodalom. "www.kello.hu minden jog fenntartva"