A történész szerző historiográfiai szempontból nézte meg az elmúlt évszázadban formálódó véleményeket az Ausztriához került térségről, Burgenlandról. A jelentős elméleti megalapozottsággal bíró könyv abból a kérdésből indult ki, hogy milyen stratégiák mentén szervezték historizáló érveléseiket a korábban ilyen közigazgatási keretek között nem létező terület történetének megírása során a magyar és osztrák szerzők egyaránt. Milyen pro és kontra érvek születtek a terület egységként kezelése, valamint Ausztriához tartozása kapcsán. Egyáltalán, a historizáló felfogásnak milyen legitimációs szerep jutott a múlt „pontosabb” megértésének vágya mellett, a mindenkori jelen számára miként volt képes (ha képes erre egyáltalán) komfortosabbá tenni a változások szülte feszültséget. Törő László Dávid ehhez a tárgyalt korszak jelentős osztrák és magyar tudósainak véleményeit ütköztette. A történeti vitákat 1918 és 1945 között nézte meg közelebbről, mivel egyrészt a második világháború vége lezárta a különböző határrendezési vitákat, a történészi berkeken belül is paradigmaváltások érték egymást, a historizmus legitimáló erejével szemben pedig egyre több gyanú merült fel.