Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
"... a gravitáció szigorú, a távolság / munka, kimegyek az éjjel köldökéig / és felszállok a buszra" – írja a fiatal, első kötetes költő kóbor című kötetzáró versében. E három sor jól érzékelteti Hyross Ferenc egyik fontos versképző motívumát, azt, hogy az elrugaszkodó, a kozmoszba fölszárnyalni kívánó lírai alanyt a tömegvonzás kegyetlenül visszarántja a földre, a köznapok világába. A koi 1. címűben a költő a vizet, az őselemet érinti meg, amely a maga biológiai mivoltában az élő természetet testesíti meg; a vacsora címűben pedig magával a lírával szárnyalna, ha tehetné. Igen erős képalkotó tehetség mutatkozik meg munkáiban: az ujjai közé fogott cigaretta "vízimadár fehér nyaka" (íbisz); az áramszünet "két pont közé képzelt köztes tér az éjszakában" (szilánkok); a fák sorsát pedig a lambériában testet öltött haláluk pecsételi meg (altató). És miközben eredeti képeket villant föl, aközben versszövegei fogalmi, helyenként tárgyias jellegűek, ám ezek az objektív leírások inkább a vers díszleteit jelentik, hiszen a lírai ego környezetét adják. Az objektíven megrajzolt élettények, mozzanatok, tárgyak csak arra jók, hogy elmondják, milyen a lírai alany környezete, miként reagál vagy nem reagál erre a környezetre. A költő teremtő egója ugyanis sokszor független az őt körülvevő világtól: "errefelé / csak a kutyák tudják a nevem -- / errefelé / nincsenek is kutyák" – írja, majd hozzáteszi: "ennél már én sem leszek jobb, / ennél már talán ez a hely se, / és / a kutyák is szeretnének valami / szépet jelenteni, / mint ez a sivatag" (és a sivatag). De bármennyire is független a lélek a környezetétől, a tömegvonzás mégis itt tartja, ide láncolja. Hyross Ferenc nemcsak a vers tárgyias díszletének és alanyi jelentésének ellentmondásait építi ki, de a formai kötetlenség látszatát is fönn akarja tartani, miközben kedveli a kimért formákat (olykor geometriai formába tördeli verseit, máskor lépcsősen lépteti a sorokat), és remekül él a belső rímek ütemező hatásával. Végül is a természet motívumainak és a költői ego viszonyának rajzolatait alkotja meg a formákat bátran alakító, kombináló szerző. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Hyross Ferenc (1992-)

Tömegvonzás

Borító ár
1 600 Ft
Aktuális online ár
1 280 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Hyross Ferenc (1992-)
ISBN
9789637043888
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2016
Méret
77, [2] o. ; 20 cm
Kiadó
FISZ
Cikkszám
3000255431
Sorozatcím
FISZ könyvek ; 1585-972X ; 78.

Darabszám
Teljes leírás
"... a gravitáció szigorú, a távolság / munka, kimegyek az éjjel köldökéig / és felszállok a buszra" – írja a fiatal, első kötetes költő kóbor című kötetzáró versében. E három sor jól érzékelteti Hyross Ferenc egyik fontos versképző motívumát, azt, hogy az elrugaszkodó, a kozmoszba fölszárnyalni kívánó lírai alanyt a tömegvonzás kegyetlenül visszarántja a földre, a köznapok világába. A koi 1. címűben a költő a vizet, az őselemet érinti meg, amely a maga biológiai mivoltában az élő természetet testesíti meg; a vacsora címűben pedig magával a lírával szárnyalna, ha tehetné. Igen erős képalkotó tehetség mutatkozik meg munkáiban: az ujjai közé fogott cigaretta "vízimadár fehér nyaka" (íbisz); az áramszünet "két pont közé képzelt köztes tér az éjszakában" (szilánkok); a fák sorsát pedig a lambériában testet öltött haláluk pecsételi meg (altató). És miközben eredeti képeket villant föl, aközben versszövegei fogalmi, helyenként tárgyias jellegűek, ám ezek az objektív leírások inkább a vers díszleteit jelentik, hiszen a lírai ego környezetét adják. Az objektíven megrajzolt élettények, mozzanatok, tárgyak csak arra jók, hogy elmondják, milyen a lírai alany környezete, miként reagál vagy nem reagál erre a környezetre. A költő teremtő egója ugyanis sokszor független az őt körülvevő világtól: "errefelé / csak a kutyák tudják a nevem -- / errefelé / nincsenek is kutyák" – írja, majd hozzáteszi: "ennél már én sem leszek jobb, / ennél már talán ez a hely se, / és / a kutyák is szeretnének valami / szépet jelenteni, / mint ez a sivatag" (és a sivatag). De bármennyire is független a lélek a környezetétől, a tömegvonzás mégis itt tartja, ide láncolja. Hyross Ferenc nemcsak a vers tárgyias díszletének és alanyi jelentésének ellentmondásait építi ki, de a formai kötetlenség látszatát is fönn akarja tartani, miközben kedveli a kimért formákat (olykor geometriai formába tördeli verseit, máskor lépcsősen lépteti a sorokat), és remekül él a belső rímek ütemező hatásával. Végül is a természet motívumainak és a költői ego viszonyának rajzolatait alkotja meg a formákat bátran alakító, kombináló szerző. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"